Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán

- 159 -kicsit behányták, azután fölcaapták. Az árpát - még ha vizes volt is - elég volt kétszer fordítani. Egyesek nem is fordították. Mivel az árpa szalmája rövidebb volt, mint a búzáé, a fordítása is könnyebb volt, jobban haladt. 4./ Szalmázás: /"Huzzuk le a szalmát!”/ Amikor az ágyás fel3Ő része szalma lett,vagyis nem volt benne szem, lehúzták a szalmát. Rendszerint a gazda szélt a villásoknak: "Mehet a szal­ma! Húzzátok lefele! Annyian 3zalmrzták, ahányan fordítottak. Általában, hárman fordítottak, hárman szalmáztak. Ott kezdték el,ahol az utolsó fordí­tást befejezték. Az első villás az ágyás szélén kezdte el. C3ak a villa he­gyét őtötte bele az ágyás tetejébe 3 rázva, kaparva húzta le a szalmát. A lehúzott szalma kezdéskor az ágyás mellé került. Az első szalmahuzó enyhe Ívben az ágyás közepe felé tartott. Amint a ledurt szalma már nem az ágyás­­mel'lé került, hanem az ágyásra, akkor beállt utána a második villás. Az is kifele hajtotta a szalmát. Eleinte a megvastagodott szalmát az ágyás mellé karimába durta, de amint befele kanyarodtak, ő i3 az ágyásra kotorta. Ekkor állt be a harmadik szalmázó. Az is kifele hajtotta a szalmát. A szalmázók mindig a szalma után mentek. Körbe haladtak.Vagyis az első villás a kezdés­től eltekintve az ágyás közepén szalmázott. A szalmát rázás után az ágyás széle felé, az ágyasra dobta. Ezt az utána következő villás még kijjebbdur­­ta. Végül a harmadik villás az ágyás szélére gurgatott, kotort szalmát az alatta levővel az ágyás mellé karikára dobta. Amikor az egész ágyásról le­húzták a szalmát, az ágyás mellett 50-60 cm magas, méteres szélességű kari­ka, karima lett. Egész karimát csináltak. Legfeljebb fél öl maradt nyitva. Azonban úgy szalmáztak,hogy oda is vetettek egy-két villaheggyel, hogy ami­kor a karimát rugatják ne a szérűt tapossák a lovak. Annyiszor húztak szal­mát, ahányszor adott. A Vásárhelyi-pusztán a szalmázással nem körbe haladtak, hanem egye­nesen előre s félkörbe karimáztak. Egyesek Orosházán is Így szalmáztak s ők is félkörbe karimáztak. Az egész karima egyenlő vastag, mig a félkörösnek a két vége vastagabb volt. Amikor félig-formán lekotorták az ágyásról a szalmát, s a lovak már nem fértek az ágyáson, akkor megrugatták a karimát. "Rugazsd meg ászt a ka­rimát!" - mondták annak a lóhajtónak, akinek kellett. Azért kellett megru­­gatni, másképpen megtapostatni, ha még maradt bennfe szem, a szérűre potyog­jon. A rugatás úgy történt, hogy a lóvezeto az agyás jaratasa közben ráve­zette a lovakat a karimára. Ott kezdték el a karimarugatást, ahol a kariraá­­zást kezdték. A lóvezető úgy járatta a lovakat, hogy a karimán iöbbet men­tek, mint az ágyáson.Az ostorral is biztatta a lovakat, hogy a lovak bátrán szedjék a lábukat s széjjelrugják a karimát.A karimarugatás könnyebb volt a lovaknak, mint az ágyás taposása. A megrugatott karimát a villások kiráztatc. Nem várták meg a karima-

Next

/
Thumbnails
Contents