Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán
154 álltak egymásnak. Egyszerre emelték a rudasfákat fel,az inassal együtt.Majd a kisarudat az inasokra tették. Az inasok tartották a rudakat. Ugyanezt a célt szolgálta a tekerő, vagy péter nevű szerszám is. A tekerő két talpon álló oszlop, melynek tetején hajtókarral ellátott erős rúd forog. A rúdra csülkös kötél, vagy kengyele3 lánc csavarodik.A tekerőt a vontató mellé állították. A csülköt, kengyelt a rudasfa végibe akasztották, a kívánt magasságba tekerték. Egy fa vagy vaspöcökkel lepöckölték. A nagyrud alátolása u~ tán, a pöcköt kikapcsolták s a tekerő leszaladt. Az orosházi ember szégyelt inast, vagy tekerőt használni. Emiatt le is nézte a Vásárhelyieket. Inkább derékfájást kapott, de a fenti segítséget nem vette igénybe. Amint egyik felől a rudasfák a masinarudra kerültek,átmentek a vontató másik oldalára. Ott is elvégezték a fent leírtakat. Közben a lővezető a hátsótengelyt a vontató hátuljához tolta. Az alászurás után a lóvezető a balkezével felemelte a masinarudat s nagy sietve alárántotta a kezénél lévő hátsótengelyt s bekapcsolta. Azután ugyanazt végezte a másikkal is. Majd a kocsi elejét a vontató elé állították. Ugyanúgy, mint hátul, két fogással a masinarud vastagabb végét a kocsi elejére tették és bekapcsolták. Ezzel a vontató a kocsira került. Vontatásnál a lóvezető a ló baloldalán haladva, jobbkezével a kötőszárat fogva vezette a lovakat. Az ostort a balkezében tartotta. Ha két bolondkocsival vontattak, akkor az egyik ember kint maradt s ha volt tartalék rudasfa, akkor azt addig alászurta és a bevontatott vontató helyét felgereblyézte. A kaparékot a következő vontató tetejére dobta. A bolondkocai a szürüparton állt meg. A kocsi hátulját kiakasztották. A masinarudak alól egyenkint kirántották a tengelyt. Az erősebb ember az egyik oldalon úgy felemelte a rudasfákat, hogy a végeik a másik oldalon a földet érték. A lóvezető ekkor a kocsi elejét a masinarudakkal együtt kihúzatta a vontató alól. Utána a kocsi elejével megfordult s a masinarudak alá tolták a hátulját és összekapcsolták. Majd a vontató alól kihúzott rudasfákat a kocsira akasztották és a következő vontatóért mentek. Ha a lóvezető, vagy az ökörhajtó megunta a bolondkocsi nyikorgását hallani, akkor hájjal, vagy szalonnatetővel megkente. Abban az időben a kocsit is azzal kenték. Legtöbbször este vontattak. Egy kisholdon rendes gaznál árpából 8 vontató volt. Egy bolondkocsival - ha nem akartak nagyon éjszakázni - 10-12 vontatót huzattak be. Nagyobb gazdaságban 3-4 bolondkocsival vontatóztak. A ló gyorsabban járt, mint az ökör, s ezért inkább lóval vontattak. Az összes vontatókat csak akkor huzatták be, ha nem akartak többször befogni, vagy ha másnak is kellett bolondkocsi. Ilyen esetben a szérüpartra huzatták ki a vontatókat. Legtöbbször reggel, amikor a harmat elesett azt a 2-3 vontatót vontatták be, amit aznap beágyaztak.
