Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán
153 -Számuk állandóan fogy. Orosháza környékén - a Vásárhelyi pusztán is - ilyen kocsikat használtak vontatásra. A pusztán - különösen annak szikes részein - sajátos viszonyainál fogva - sokkal tovább használták, mint Orosházán. Egy-két sajtkerekes bolondkocsit még ma is lehet találni. A küllőskerekü bolondkocsit pedig szárhordásra még általában használják. Az árpavontatók vontatása Orosházán bolondkocsival a következőképpen történt: A bolondkocsiba két lovat fogtak. A hátsótengely tetejébe vert szegre két rudasfát akasztottak. A rudasfák vastagabb végein 1-1 lyuk volt, s abba erŐ3 zsineget fűztek. A zsineg segítségével akasztották a szegre. A rudasfák úgy csúsztak ki a bolondkocsi után. Amikor a vontatóhoz értek, úgy álltak meg, hogy a kocsi eleje a huzatás irányába nézett. A kocsinál szorgoskodó két ember közül az erősebbik mindkét rudasfát leakasztotta. Átvitte a vontató másik oldalára.A hegyes végét a vontató alatt úgy szúrta át, hogy a hegye a másik oldalon kiért. A két rúd egymástól 80-100 cm távolságnyira feküdt. A távolság a vontató nagyságától függött. Az átszúrás:"Erős embert, egész piritust és jó darab szalonnát kivánt!" A szúrás alatt az ökörhajtó, vagy a lóvezető a bolondkoc3it szétszedte. A két masinarudat a vontató elejéhez vitte, derékszögben az alászurt rudasfákra. Egymással párhuzamosan, egymástól kb 1 m távolságnyira tette le a földre. Az erősebb ember megmarkolta a rudasfák végeit s bátran felegyenesedett vele s addig tartotta,mig a lóvezető a masinarudat nagysietve a felemelt rudasfák alá tolta. Erre a vontató féloldalát emelő ember a rudasfákat a raasinarudra engedte. A vontató felemelése próbára tette az emberek erejét. A vontatózás idején két ember vetélkedett egymással. Mindegyikük erősebbnek tartotta magát a másiknál. Egyikük még aratáskor elhatározta, hogy megtréfálja társát, aki igen szeretett a korcsmában verekedni. A tréfacsináló levágatlan mácsonyára /acatra/ rakta a vontatót. Egy csirkét a közepire tett, s a mácsonyát rátaposta. Azután rakta tovább a vontatót. Amikor a vontatás során ehhez a vontatóhoz értek, a magát erősebbnek tartó, verekedés ember nem tudta felemelni. Erre a tréfacsináló rövidre fogta a rudasfákat s hirtelen felemelte. Ti. a raácsonyaszálak csak igy szakadtak el. Mondta is: "Na látod az Istenit a verekedés fajtádnak, észt csináld utánnam, ha birod!" A Vásárhelyi-pusztán a felemelt rudasfákat az un. inasokkal, vagy másnéven .láncaikkal feltámasztották. A rudasfákat azonban ketten egyszerre emelték fel. Régebben az inas természetes faág volt, melynek egyik vége marokszerűen kétfelé ágazik. Az egyik ága kb 15, a másik kb 25 cm hosszú, A dereka pedig 60-80 cm. A két inas közül az egyik mindig valamivel hosszabb. Később az inas marokrésze vasból készült. A pusztán a következőképpen inasoltak. Ketten egyszerre végezték. A rudasfa alá dugták az inas markának hosszabb ágát. Az egyik kezükkel azt, a másikkal a rudasfát fogták. Háttal i
