Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán
- 151 -a kötelet a Jobbnak adta, de a Jobbkéz elől mindjárt visszaadta a balnak. Amikor a lovak egyet kerültek, a lóhajtó egyet lépett előre, a szérű szélével párhuzamosan. Amikor a lóhajtó visszatért kiindulási helyére, a lovak egyszer lejárták az egész szérűt.Járatás közben egy-két ember lapáttal vagy nyesővei igazította a földet, hogy sima legyen. Ha boronával tapostatták, akkor nem nyesegették, mert a borona elsimította. Addig Járatták a szénit, mig sima és egyforma kemény nem lett. Sokan először kocsival, azután lóval tapostatták a szérűt. A pv3ztán különösen 1900 előtt inkább lóval, azután kocsival vágatták be a szérűre terített szalmát.A kocsit azonban az ülésről hajtották. A tarlón kinyesték a tarlót és gereblyével lehúzták. Ha nem volt a föld nyers, akkor meglocsolták. Szikkadás után törökkel behintették és lejáratták. Többet kellett Járatni és nehezebb volt készíteni, mint gyöpön. A pusztán laza földön kapálás helyett megterhelt fogasboronával - körbe-körbe haladva - boronálták fel a szérűt. A középső részét aztán kikapálták. Ha a szérűt nem használták mindjárt, akkor arasznyi vastagságban apró szalmával - szürüdudvával - beterítették, hogy ne égesse fel a nap. U- gyanis akkor megrepedezik, fölporosodik a szérű. Használat előtt favillával letakarították a szérű takaróját a szürűpartra egy csomóba.Ha nyomtatásközben esőt kaptak s nem ágyaztak be, akkor a szürüdudvával újra betakarták, hogy az eső ne áztassa sárosra. A pusztán éppen fordítva csinálták. Ha eső közeledett s volt idejük, lehúzták a szérűről a takarót, hogy az esc egyenletesen áztassa a szérűt. Eső után, ha nem nyomtattak, akkor újra betakarták a szérűt. II. Vontatás-hordás Orosházán a búzát emberemlékezet óta rávágták.bekötötték és keresztekbe rakták. A kévés búzát kocsin hordták be. Egy nap 40-50 keresztet is behordtak. A gazt a szérű mellé hordták és asztagba rakták. Legtöbben hajas, kevesebben sima asztagot raktak. Tarajos asztagot csak itt-ott lehetett látni. Takaros asztagot raktak, mert a nyomtatás huzamosabb ideig tartott s az idő igy nem tett olyan könnyen kárt benne. Nyomtatáskor az asztagból a kévéket egyenesen a szérűbe, az ágy ás mellé dobták. Amig az árpát lóval nyomtatták, i rendeket( levágták, fölcsirkézték és vontatóba rakták. A vontatókat bolondVocslval vontatták a szérűbe. A levágott árpa renden feküdt a földön. Lehetőleg délelőtt kaszáltak, mig nem volt a vágnivaló nagyon száraz, ügy vágták a rendeket, hogy a szél segítsen lefektetni a gazt. Délután csirkékbe gyűjtötték a rendekben heverő gazt. A favillát a rend alá dugták s addig rakták előre, mig egy megfelelő nagyságú csomó nem lett belőle, ügy gyűjtöttek, hogy 2-2 csirke egymás mellé került. Ha a keskeny földet keresztbe kellett vágni, akkor 3-3 csirke került egymás
