Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

75

A mácsai szerződés megkötése nem volt közömbös az >. .* uradalom számára, mert ha a dohánykertészeket az előző tulajdonos elárverezteti, - akkor azok szétszélednek és igy a Károlyi uradalom uj munkásokat kereshetett volna, akik esetleg személyileg, mivel nem voltak eladósodva, nem voltak annyira hozzákötve a birtokhoz.

A dohánykertészek helyzetére még világosabb fényt dérit a kis és nagyfalusi pusztarészből kiadott 1226 és 3/4 holdra vonatkozó megállapodás. Ez a föld 1862-1868- ig terjedő időszakra került a szerződést megkötő parasztok kezébe. A jelzett terület 303 holdján a bérlők dohányt akartak termelni, melynek 1/3-a illette meg az uradalmat. Ezzel kapcsolatban a következőkben állapodtak meg:

a. / a pénzszolgáltatások mellett a kertészek még természetbeniekkel is tartoznak. így pl. minden kertészház után 1 fuvart természetben tartoznak teljesíteni, tehát az ötven ház után ötvenet. Ezt rendszerint a szomszéd erdőbe kell megtenniök, és szerszám- vagy tűzifát fuvarozásra alkalmas időben Mácsára kötelesek szállítani. Ha valaki ezt elmulasztaná, akkor az uradalom feljogosult arra, hogy bármi áron más fuvarost fogadhasson, és a költségeket végrehajtás útján is beszedhesse az illetőn.

b. / Kikötik azt is, hogy a fent jelzett területen 306 holdnál kisebh területen nem szabad termelni. Ha többet akarnának, ez jogukban áll, de csak oly feltétel mellett, hogy az újonnan dohánytermelésre bevont terület termésének 1/3-a is az uradalmat illeti. Ilyen uj telep létesítésekor egyetlen előnyük a kertészeknek az, hogy ez után nem tartoznak készpénzt is fizetni.

Cc/ Az ellenőrzés hatályossá tétele céljából megkövetelték a kertészektől azt, hogy a vetésterület nagy