Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

74.

lenük Csernovics Péter Öméltósága által rögtön foganatosítandó bírói végrehajtás útién ki nem telnék * a fennmaradó felesleget az aláírt haszonbérlőkön az egyetemleges kötelezettségüknél fogva a fentebb megállapított hat év alatt a kitett részlegekkel Csernovits Péter Őmlga javára szinte megvehesse, A hatos kamatok, az évi részletek lefizetésekor fizetendők."

Az 1863. márc. 13-án aláirt szerződés 60 paraszt kézjegyét, illetve aláírását tartalmazza. E szerződés beszélő dokumentuma a szegényparasztság súlyos helyzetének .

Mivel a szegényparasztok jelentős összeggel maradtak hátralékban, teljesen ki voltak szolgáltatva az új birtokosnak is. Olyan feltételeket voltak kénytelenek elfogadni, melyek következtében egész évi munkájuk eredménye is a földbirtokos kezébe mehetett át.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyetemleges felelősség elvének alkalmazása is sújtotta a parasztokat, éppen Tót Mihály és Tót Pál esete mutatja, hogy még a kényszerű eltávozás esetére is érvényesítették a dohánykertészek egyetemleges felelősségét azzal, hogy az ő esetleges hátrálékukat is a többiek voltak kötelesek megfizetni.

A dohánytermesztés meghonosodása tehát azt is jelentette, hogy az uradalom ezer szállal kötötte magához a parasztokat, mert az uradalom érdekei a dohánytermesztés felé irányították a figyelmet. Jól látta ezt Balázs Mihály, az uradalom gazdasági felügyelője, aki azt Írja: "A dohánytermelést, mint egyik legjövedelmezőbb művelési ágat a felette alkalmas mácsai uradalomban nagyobb terjedelemben kívánván behozni," igyekeztek a munkásokat biztositani, /118/