Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

71

alkalmazták a század 50~es éveiben a bérmunkásokat, Ez azután egyre elmélyül, úgy, hogy a század második felében egyetlen évben /1890/ 4074 napszámot vettek igénybe« Ebből a férfi napszámom száma 1775 nap volt, 1436 frt. értékben, arai azt jelentette, hogy egy férfi napi keresetének átlaga 80,9 krajcár volt, A férfi munkásokat rendszerint a gabonatermelés során alkalmazták, általában ott, ahol testi erőre volt szükség,

A könnyebb munkák elvégzésére már nőket és gyermekeket alkalmaztak, A jelzett időben 2299 női napszámot használtak fel, melyért 776 frt, 5 krt-t fizették ki. E- zeket elsősorban az ipari növények termesztése során felmerülő munkák elvégzésére fogadták, nevezetesen kender, cukorrépa termelésnél, vagy pedig csutkaszedés és acatolás alkalmával. Egy női munkás átlagos napazámbére 33 kr, volt. Az uradalom területén azonban találunk elyan birtokegységeket is, ahol még ennél is kisebb a bé^, mint pl. a szentetornyaiban, ahol a férfiak 40, a legények és leányok 30-30, a gyermekek 20 kr-t kerestek. E beszédes adatok világosan utalnak megyénk parasztsága elégedetlenségének egyik okára.

b./ Ipari növények

A gabonatermelést kiegészíti az uradalom gazdálkodásában az egyes ipari növények termesztése. így a dohány, kender, lentermelés. Valamennyi között a legjelentősebb a dohány volt. A mácsai birtokrész vásárlása is abból a célból történt, hogy a meghonosodott dohánytermelést folytathassák. Damjanich János apósától, Csernovics Pétertől vásárolta meg az uradalom ezt a területet, mivel a gazdasági vezetők külön is felhívták a figyelmet arra, hogy