Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

65.

Ennek az időszaknak sajátosságait ismerteti az a részismertetés is, mely a Károlyi uradalmak közül egyedül a mágócsi uradalom gazdálkodásával foglalkozik./112/ Maga a mü ennek a birtokrésznek gazdálkodását vizsgálja. Ha összevetjük a könyv adatait az itt feltárt, a többi birtokon felismerhető sajátossággal, akkor sok azonosságot állapíthatunk meg az eddig tárgyalt birtokrészek és a mágócsi birtok gazdálkodása között. így ki kell emelnünk azt, hogy

1. / a mágócsi uradalom fő terményei közé is a búza és repce tartoztak. Jellegében tehát azonos a többi alföldi birtokéval;

2. / a gépek alkalmazása ezen a birtokrészen az osztályoskodás megtörténte után következik be, amikor

is Zugraajer ekét, kettős boronát, 9 kapáju irtókát, halmozó ekéket, amerikai gereblyéket alkalmaznak. Ezek az eszközök lóvontatású, de gyári készítésű eszközök. így a többi birtokon az 1860-as években már gőzgépeket alkalmaznak . /113/

3. / A mágócsi uradalom területén munkások biztosítása céljából munkástelepitéseket létesítettek Mágócson, ahol 30 marhás és 36 gyalogos család települt,

Lajosszálláson 20 marhás és 36 gyalogos család települt

Lajostanyán 20 "

Árpádhalmán 20 "

Szénáson 30 "

ideiglenes szerződéssel.

A Károlyi uradalom gazdálkodásának vizsgálata meggyőző módon mutatja a kapitalizálódás folyamatát. Ennek a fejlődésnek másik oldalát jelenti az a folyamat, mely a vidék parasztságában végbe megy. Lényege az a nagyfokai pauperizáció, mely ebben a korszákban lezajlik. Ennek