Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

64.

ben, hogy minden pár ökörre egy ekét számítanak. A megvásárolt 20 eke tehát nem jelenti a teljes szükséglet kielégítését, mert a többi szükségletet az uradalom műhelyeiben készítik el.

Igen érdekesen világítják meg a kisparaszti és az uradalmi, vagy másképpen a hagyományos és kapitalista termelés közötti különbséget az uradalmi tisztek kísérletei is. Ezek a kísérleti megfigyelések és eredmények egyúttal aláhúzzák a gépesítés rendkívül nagy jelentőségét is. Az ábrányi uradalomban kísérletet végeztek a kézi és gépi vetés közötti különbség megállapítására. Ennek során kitűnt, hogy sokkal gazdaságosabb a gépek alkalmazása,mert vetőgéppel egy nap alatt 7 és fél hpldat tudnak bevetni. Kézi vetés esetén ugyanennyi idő alatt csupán egy vetését lehet befejezni. A bérmunkával dolgoztató nagybirtoknál már maga az idő is pénzt jelent. De ezen túlmenően más vonatkozásban is különbségek vannak a két művelési mód között. Különbség van pl. a vetőmag szórása tekintetében. Gépi vetés esetén egy hold vetőmag szükséglete 75 itce /I itce: 0,977 liter/, mig kézi vetés alkalmával egy holdba 92 itcét szórnak el. Mindezt pénzre átszámítva egy hold megmunkálása kézi vetés esetén 88 krajcárba kerül, mig gépi vetés alkalmával ugyanez a munka 1 fr.

17 kr-t emészt fel. De nagy különbség van a felhasznált gabonamennyiség között. Ha ennek a különbségnek az árát levonjuk a megmunkálási költségekből, akkor a két munkálási forma közötti különbség 60 krajcárt jelent holdanként a gépi megmunkálás javára.

A kisérleti területen, az ábrányi birtokon elvetett 300 hold őszi vetés megmunkálásánál mutatkozó különbség összegen 93 fr. tiszta hasznot jelent és ez az összeg egy új gép beszerzési ára. /Ili/