Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

fi

63.

szakértők számítása szerint egy Garret gép 2000 fr-ot keres, míg a mácsai területen dolgozó gépek egyenként 5- 600 frt. jövedelmet biztosítanak. /109/ A technizáció fokának növekedését.mutatja az a tény, hogy már különbséget is tesznek az egyes géptípusok használhatósága között. Megállapítják tehát, hogy a vetőgépek közül a Hubazi vagy a Lichtensteini gépek a legjobbak, ilyeneket az uradalom mezőgazdasági kiállításon szerzett be. Jó véleményt formáltak a Garret gépekről is.

Az egyre elmélyülő gépesítés alapja az a tőke volt-^ mellyel a Károlyi uradalom már rendelkezett. Ez nyitott lehetőséget arra, hogy a szükséges mértékben 'biztosítsák a gépeket, így azután a gazdálkodás egyre belterjesebbé lett. Az uradalmi iratok tanúskodnak arról, hogy a gazdaságoknak géppel való ellátása folyamatosan történt,igy a géppel való ellátottság egyre fokozódott. A későbbiek során 2 Hubazi, 2 Garret sorvetőgépet, 2 Clayton gépet szereztek be, de tovább folyik a gépállomány kiegészítése a kedvelt Eichinger rostákkal is.

Az uradalmi gazdálkodásban tehát egyre erőteljesebbé válik a kapitalista gazdálkodás. Nem lehet vitás, hogy az igy felszerelt nagybirtok maga mögött hagyja a kisparaszti gazdaságokat mind a termés mennyisége, mind pedig annak minősége tekintetében. Mindamellett olcsóbban is termel, és ennek következtében az önkényuralom idején adódó piaci értékesítési lehetőségek igazi nyertesei ezek a nagybirtokok. /110/ Ebben a gépesítési lázban lassan végbemegy a régi és elavult eszközöknek a kicserélése is. A gépek meghonosításával párhuzamosan kimustrálják a faekéket is, és helyettük Vidats ekéket alkalmaznak. Egyszerre húszat vesznek a gyártól, és valamenynyi birtokot ellátják ezekkel. Mégpedig olyan mennyiség-