Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

62.

A technikai fejlődésnek a mezőgazdasági munkák befejezésére való hatását ennek a birtoknak a gazdálkodása világosan igazolja. Az előző esztendőkben még november és december hónapokban is folyik a cséplés munkává. Egyre több géppel találkozunk már az egyes majorokban. Külső- Sámsonban két cséplőgép dolgozott, Gyulamezőn egy régi Clayton és egy Garret gép található.

A cséplés alkalmával egy-egy cséplőgép napi teljesítménye 120-150 mérő gabona volt. Ezek a körülmények idézték elő azt, hogy a legnagyobb munka ideje jelentős mértékben csökkent. Ezzel a parasztok kereseti lehetősége is kisebb lett, a munkaalkalmak lehetősége mérséklődött .

Az uradalom arra törekedett, hogy a piacon minél

i

versenyképesebbé tegye gabonáját. Ezért egyfelől a termény minőségére, másfelől pedig annak termelési költségeire is figyelemmel voltak már. A minőségi követelmények biztosítása céljából sokat foglalkoznak azzal is, hogy az egyes birtokrészek talajának milyen adottságai vannak, és azok mennyiben befolyásolják a gabona minőségét. Megállapították megfigyelések alapján azt, hogy a legnehezebb búza a királysági birtokon terem, a leggyengébb a pálmatéri uradalomban. /108/ A minőség javitása céljából a magtisztitás is meghonosodik, a gabonatisztitáshoz is gépeket alkalmaznak. E vonatkozásban a legkedveltebbek az Eichinger féle rosták.

A gépek alkalmazása nemcsak azért jelentős, mert az uradalmi gazdálkodásban van szerepük, és részben a jobb munka következtében fokozzák annak jövedelmét, hanem azért is, mert ezek a gépek, az uradalom munkáinak elvégzése után bérmunkát vállalnak a parasztok földjén is, és ilyenformán fokozzák az uradalom jövedelmét. Az uradalmi