Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

55.

összesen tehát 24-67 holdat. A terület holdankénti átlagbére 9 frt. volt. Ilyenformán egymaga 22,203 frt.-t fizetett az uradalmi pénztárba. Lázár nevű kereskedő pedig 633 kh.-t vett ki, összesen 6330 frt. értékben. Itt lehet emlitést tenni Lonovics Jakabról is, aki hatalmas kiterjedésű legelőt bérelt ki. Ebben a korszakban a simándi terület csaknem teljes egészében bérleti kihasználásban volt, csak 535 holdnyi legelőterület volt majorsági kezelésben, de még ennek sarjúját sem az uradalom használta fel, hanem ezt is értékesítették, mig az ittlévő 14 hold szőlőt pénzes munkásokkal müvei tették.

A simándi birtokra semmi új beruházást nem tettek, gondozásával nem sóit semmi kiadás, mert ezt is, sőt a birtokrész adóját is a bérlőkre hárították. így az uradalom több mint 2000 hold adójától is megszabadult. A simándi és mácsai birtokrész együttes jövedelme 1862-ben 100,613 fr. és 92 kr. volt. /92/

Ha nyomon követjük az uradalom bérleti rendszerének alakulását, úgy finom változásoknak lehetünk tanúi.

A bérleti bevételek szinte évről-évre változtak, rendkívül rugalmasan mozgott a tőkés bérlőktől bevett összeg.

1862-ben a bérleti formában megművelt terület 3548 hold volt. 1863-ban ennek kiterjedése változatlan.

A bevett összeg pedig, mely ilyen cimen az uradalom pénztárába befolyt, ez alatt az év alatt 2378 frt-tal és 29 kr.-val emelkedett! /93/ Mi ennek a magyarázata? Az,hogy az előző évben lejárt szerződések holdankénti átlagbére 9 fr. 94 kr. volt, s az most, az új szerződések kötésekor 10 fr. és 61 kr. lett, /94/ A tőkés bérlők tehát hajlandók voltak a nagyobb összeg megfizetésére is, csak megszerezhessék ezeket a földeket. A szegényparasztság már régen lemaradt a versenyben, igy most az egymás el-