Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

54.

krajcáros áron váltják meg./ További terhet jelentett a jelzett földekre kivetett csőszbér is, melyet az uradalom által szegődtetett csőszöknek fizet ki a bérlő oly módon, hogy magát a bért az uradalom előlegezi és a bér lő a gazdasági év végén egyenliti azt ki. Ilyen cimen holdanként 1/8 pozsonyi mérő gabonát fizet a bérlő. Ez a teher, tekintetbe véve a mácsai birtokon lévő különféle formában hasznosított 4404 hold földet, 550 pozsonyi mérőt tett ki, maga a bérleti összeg pedig ezen a birtokon, melyet a tőkés bérlők fizettek be 42,905 fr. és 85 krajcár volt. Mindezeknek a kötelezettségeknek ellenére az uradalom fenntartotta még magának a tarlók legeltetésének kizárólagos jogát is.

Nagyobb földterület bérbevételére gazdagparasztok és tőkések vállalkoztak. Ezek azután cselédekkel, vagy napszámosokkal müveltették a földet. Az olcsó munkabérek lehetővé tették azt, hogy ilyenformán a jelzettek kihasználhassák igásállatállományukat és ezzel fokozzák jövedelmüket. A kereskedő tőkések pedig ilyen módon akarták biztosítani a kereskedéshez szükséges gabonameny nyiség egy részét, és arra törekedtek, hogy a termelés hasznát is ők fölözzék le. Ezt szinte biztositotta a mezőgazdasági munkabérek alacsony volta. Ennek követkéz tében nagyobb befektetés nélkül növelhették hasznukat. /91/

A mácsai birtokrészen kivül a simándi uradalomban találunk főleg tőkés bérleteket. Ez utóbbi területen feles, terményszOlgáitatásos vagy éppen kisparcellás bérletekkel nem találkozunk. Ilyen kereskedő tőkés bérlők közé tartozik'pl. Hirschberg Dávid, aki 1420 hold szántót, 979 hold kaszálót, 68 hold legelőt bérelt ki,