Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
53. daaági vezetése számára. így az uradalom Is egyre inkább a tőkés bérlőkkel veszi fel a kapcsolatot. A Károlyi birtokon az 1870-es években találkozunk mind gazdagparasztok, mind pedig kereskedőtőkésekkel, kik tőkéjük egy részét fektetik be a földbérletekbe. A jelzett időben főleg a mácsai birtokrészen találkozunk nagybérletekkel. így 32, 44, 104, 128, 302, 306 és 3488 kh. kiterjedésű bérletek kötéséről számolnak be az akták. Ezek holdankénti bérleti összege éppen úgy változik, mint a haszonbéres földek kiterjedése'* Feltételezhetően a földek minősége és egyéb tulajdonsága szabta meg. A bérletösszeg holdankénti 8 fr. 40 krtől 12 forintig terjed. Ha ezt a holdankénti bérletöszszeget a kisparaszti bérletek árával vetjük össze, akkor megállapítható, hogy a tőkés bérlő többet fizet, hiszen az általa fizetett összegek alsó határa azonos a szegényparaszti bérleteknél mutatkozó legfelsőbb összeggel. Ha számításba vesszük azt a tényt, hogy a legeltetésre szánt területeknél is a bérleti összeg 10 frt-ra emelkedett, tehát ha legelőként usuálják is a területet, többet hoz, mint a kisparaszti bérlet. De itt is még sok más kötelezettség terheli a tőkést. Nevezetesen a pénzben fizetett összegen kivül ez is tartozik természetbeni szolgáltatással. Búzát, árpát, kukoricát tartozik még adni, melyet azonban legtöbbször pénzben váltanak meg. A jelzett mácsai birtokon 1870-ben a bérlők által fizetett gabonamennyiség 1572 pozsonyi mérő volt, melyet szerződésileg előre meghatározott áron váltanak meg, tehát ezt is a piaci áralakulástól függetlenül biztosítja magának a földbirtokos. / A búzát 3 fr. 50 krajcáros áron, az árpát pedig 2 frt-os, mig a tengerit 2 frt.51
