Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

egyre nő, és ennek a tőkés bérletnek is több formáját találhatjuk ezen a birtokon«

A bérlet jelentős földjáradékot biztosított a földbirtokosnak . Habár állandóan hullámzott az az összeg, melyet igy az uradalom megszerezhetett. Ennek a jelenségnek többféle oka lehetett. így lehetett az időjárás kedvezőtlensége folytán jelentkező rossz termés, a változó gabonaárak, de addig, mig a kisbérietek fennálltak, ilyen tényező volt a bérleti összegek elmaradása, illetve befizetésének eltolódása is. Az uradalom pedig állandósítani akarta jövedelmét, és ezért inkább a tőkeerős vállalkozóval lépett üzleti összeköttetésbe. Ennek érdekében megosztja a földjáradékot a bérlővel, de úgy, hogy a profithullámzás minden veszélyét a földtulajdonos a bérlőre hárítja. Ennek a sajátosságnak felemlitése mellett észre kell venni.azt is, hogy a földtulajdonos tőkéje fokozódik ezzel a biztosított profittal. Az igy szerzett haszonnal növelheti a saját kezelésben maradt birtokrész technikai színvonalát.

Éles különbséget kell tennünk a tőkés bérlet és a kisparaszti bérlet között. Ha gyökerében azonos eredetű is, sok különbséget kell felismernünk kettejük között:

1. / A kisparaszti bérlő az általa bérelt terület bérleti összegét sokszor nem tudja kifizetni.

2. / Gazdasági teljesitőképességét sokszor befolyásolják természeti csapások következtében jelentkező termésingadozások.

3. / Ilyen alkalommal nem egyszer a földbirtokosnak kell kölcsönt nyújtania.

4-./ A földnek kisparcellákban való kiosztása mindig kezelési többletet jelentett az uradalom gaz-