Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

50.

zett uradalmakban0 /87/

Az uradalom vezetői ebben az időben már mint elvet alkalmazzák a kist»érhetnek a megszüntetését, Az egyik uradalmi jelentés arról tesz emlitést, hogy a kurticsiak eddig "minden különösebb rend nélkül" 200 holdnyi területet használtak, most pedig elveszik tőlük ezt, és a pálmatéri rátához csatolják azt. Három további táblát pedig, amit szintén a kisbérlőktől vesznek el "célszerűen" a nagyszénási birtokrészhez csatolnak.

Az uradalomnak ez az eljárása nagy csapás a földnélküli parasztságra, hiszen mint láttuk, másképpen nem tudnak egyáltalán földhöz jutni. Alig néhány évvel ezelőtt szántott rajtuk végig az éhinség. Maga a megyei főispán jelenti, hogy az a kereset, melyet az aratási munkában tudnak biztositani maguknak, rendkivü.1 csekély. Állandó foglalkoztatottságot nem lehet biztositani számukra. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja az a körülmény, hogy rendkívül aszályos és rossz termésű évek következtében a földdel rendelkező parasztság sem fogad bérmunkást, hanem maga végzi el a nagy munkákat is. /88/ Ilyen körülmények között az inségmunka megindításával akarnak segiteni a dolgon. Ez azonban nem jelent megoldást, hiszen 1863-ban 45,000 a munkanélküliek száma Békés megyében. A kisbérieteknek a jelentőségét tehát erről az oldalról is ki kell emelni. A vidék agrárszegénysége szempontjából tehát ezeknek megvonása súlyos következményekkel járt.

Az uradalom gazdálkodását a legridegebb kapitalista szeüllem vezette, midőn a szegénységnek életet jelentő kisbérieteket felszámolta, A közmunka, melyet ebben az időben inditottak, nem jelentett megoldást az éhező lakosságnak. A bérleti rendszer tehát nem a pa-