Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

Jegyzetek

1. / Az Orosházi Járásban 1872-ben 16 gőzcséplőgép volt.

Ebből 2 db. 6 lóerős, 12 db, 8 lóerős és 2 db. 10 lóerős volt. A cséplőgépek mind magánkézben voltak.

Gyulai Állami Levéltár. Békés m. első alispánjának iratai. 626/1872. sz.

2. / Orosháza környékén - rendszerint Péter-Páltól végeztéig, úgy István királyig, esetleg Kisasszony napjáig - a gazda kosztján minden előforduló munkát végző munkást betyárnak hivtak. A 15-20 holdas gazdák - különösen ,HEtaurem~"voltak nagyobb gyermekeik - inkább betyárt fogadtak, mint részesmunkást. A 70-80 holdasok viszont főleg részesaratókat tartottak. A huzatos gépek korszakában általában több volt a betyár, mint a részes arató.

A betyárt Péter-Pál előtt fogadták az emberpiacon.

Az élet betakarításának minden munkájában részt vett. A hordás és cséplés között tanyakörüli munkát végzett. Csépléskor a gazda társaságával csépelt. Nemcsak a tanyában vett részt a cséplésben, hanem a gépet elkísérte a gazdája társaságához tartozó parasztokhoz is. Az 1900-as években egy betyárnak 6- 8 köböl búza, 1 köböl árpa, 1 kocsi szalma, vagy szárizik, 2-5 forint és benkoszt volt a bére.

3. / A szerkocsi rendszerint egy rossz parasztkocsi volt.

Mivel lassan haladtak, az is megtette. A mázsát, a kenőanyagokat és a legszükségesebb szerszámokat tartották rajta.

4. / A bódé 1910 körül terjedt el. Soknak az eleje nyitott

volt. Ott foglalt helyet a mázsa. Bent, a fekhely alatt tartották a szerszámokat, olajoskannákat, zsiros edényeket, A gépszemélyzet motyói /ruhaneműi stb/