Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

49.

Ezeket a kisbérieteket, akár szegény, - akár gazdagparaszti kézben legyenek is azok, sohasem művelték tőkés módon, azért, mert tőkeszegény elemek kezébe került az. A cél nem is a kapitalista gazdálkodás meggyökereztetése, hanem a létfenntartási szükségletek biztosítása, Ez a jelleg eredményezi azt, hogy a szorult helyzetben lévő bérlő hajlandó többet is fizetni, mint amennyit az ér. De elmaradott technika jellemzi az itt folyó gazdálkodást, ahol a gépesítésnek nyoma sincsen.

Amilyen mértékben fordul át a Károlyi birtokok gazdálkodása a kapitalizmusba, olyan mértékben szaporodnak a tőkés bérletek az uradalom földjén, és kiszorítják a kisparasztokat bérletükből. Másfelől pedig maga az uradalom vonja el.

b./ Tőkés bérletek

Az uradalom a kapitalizmus kibontakozása következtében új művelési rendszert honosit meg. Ez pedig a kisparasztok rovására történik. Érthető tehát, hogy ez az átalakulás hátrányosan befolyásolja az ezen a vidéken koncentrálódott agrárproletariátus és szegényparasztság életét.

Az 1880-as évek táján alakul át a bérleti rendszer eddigi formája is. Ebben az időben a nagyszénási gazdaságban már csak 556 hold, mig a királyságiban csak 205 hold, összesen tehát 771 hold van felesbérletben.

/86/ Ez a bérlet, lévén felesbérlet, kisparcellákra lehetett felosztva. A jelzett terület már 400 holddal kevesebb, mint amennyit ezen a vidéken felesbérletbe kiadtak a parasztoknak. Viszont ebben az évben jelentősen megnőtt a majorilag müveit föld mennyisége a jel