Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Társas cséplés Orosházán
485. 5./ Hűzatás és utazás a következő csépeltetőhöz a./ Hűzatás Amikor az asztagosok a kaparékot feladták, nagygereblyével felgereblyélték az asztag helyét. Villával azt is feladták. Utána a cséplőszekrény alól kihúzták a ponyvát, s a rajta levő szemetes búzát egy vesszőkosárba öntötték. Két asztagos a kas fülébe egy-egy villát dugott s felnyújtották a kévevágónak. Ez a szalmarázóvilla feletti ajtónyiláson a cséplőbe öntötte. A kévevágó azután a cséplő tetején összegyűlt hulladékot, szemet a gépbe söpörte. Az állásdeszkákat felakasztották. A cséplő egy darabig még működött. Ezt a járatást törekölésnek mondták. Amikor már csak 1-2 szem pottyant, akkor a zsákos, vagy az etető feltartotta a kezét s a gépésznek ezt mondta: "Had áj~ jon!" A gépész egy hosszat füttyentett. A következő helyen erről megtudták, hogy a cséplést itt már befejezték, A fütty azt is jelentette, hogy a soronlevő fogatosok jöjjenek a gép húzatására. Először a nagyszijjat vették le. Amikor a lendkerék lassan forgott, az etető, vagy a fűtő egy rudasfával levezette a nagyszijat. A kévevágó segítségével az etető összegombolyitotta..A szerszámoskocsira tették. A gőzt kiengedték. A hamut a szénvonóval kihúzták, s vizipuskával ellocsolták. A kéményt leengedték. Végül a húzatórudat a kazán elé tették. A cséplőszekrényről nem vették le a szájakat. Az ékeket kivették. Az első ékeket nagykalapáccsal kiütötték, s a hátsókat az ékhózóvassal feszitették ki. Az ékeket vagy a magszelelő tetejére, vagy a törekrostára tették.
