Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

ba. Ha nem volt segítség, akkor <5 adta le a zsákokat. Délfele befordult a konyhába, megnézte, hogy áll az ebéd. Étkezés előtt sorba kínálta az embereket pálinkával. A kazalrakókat kínálta először. Üvegből ittak. A gépésznek külön vitt ki egy lapos üvegben. "Észt meg kostujja meg gépész uram, osztán tegye el!"- mondta. Délben a gazda beszólt a konyhába, hogy hozhatják az ebédet. A gépész legtöbbször bement a gazdával s bent ebédeltek. Ebéd közben beszélgettek. Beszélgetésük leggyakrabban a termés körül forgott. - Amint a kazlak magasodtak, el-elnézett feléjük. Messziről megnézte, hogy nem ferde-e? A kazalrakók lelkére kötötte, hogy a közepét jól berakják, hogy be ne ázzon. A cséplés végeztével a gazda és a gépész kiszámolta a cséplés eredményét, s összehasonlították. Azután a százalékot számolták ki. Majd a gazda az üres -zsákokat s a ponyvát a tanyába vitte. Amikor a kazán a cséplőszekrény elé állt, a gépész leugrott az állásról s elköszönt a csépeltetőtől. Amint a gép elment, néhány ember visszamaradt, s a géprészt kocsira rakta. Még a cséplés napján bevitte a gazda a gépész lakására. A gépész felesége egy pohár pálinkával, vagy borral kínálta meg a gazdát .

A gazda a cséplésnél inget, gatyát hordott. Ezenkívül kislajbi /mellény/ is volt rajta. Olyan félünneplő, hazajáró kalapot viselt. Lábán papucs volt. Már az öltözetéről megismerték a csépeltetőt.

A nagygazdák csak néha-néha néztek körül a csépléskor. Legtöbbet egy fa árnyékában üldögéltek egy karosszékben. A gép faránál a bandagazda volt. A gazda nem igen nézegette, hogy a tanyában milyen munkát végez a gép.

Azt már előzőleg megnézte, mikor máshol csépelt. így otthon úgy tett, mintha nem is érdekelné, hogy mennyi búzája lesz, nehogy azt mondják rá, hogy "szarevő."