Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

483.

A csépeltető gazda a cséplés előtt néhány nappal megbeszélte a feleségével, hogy mit főznek a gépszemélyzetnek. Ha magánjáróval csépelt, akkor az utazáshoz pár zsák csutát, vagy pár kas fát vitt az előző cséplési helyre. Majd elment a géphez érdeklődni, hogy mikorra várhatja.

Amikor a gép a tanya felé közeledett, kiment elébe. A gép előtt haladó etetőnek megmondta, hova álljanak, s mit csépeljenek előbb. Azután kissé félre állt. Csak amikor a géppel helyre álltak, ment közelebb a gépészhez. Eddig jóformán nem is köszöntek egymásnak, mert a gépész^a géppel volt elfoglalva, a gazda pedig nem akarta munkájában zavarni. Csak a nagygazdák várták el, hogy a gépész menjen oda hozzájuk. Amig a cséplőszekrényt, kazánt aláékelték, a tanyabeliek kihozták a ponyvát és a zsákokat. A gazda megmutatta a kazalrakóknak a kazlak helyeit. Azután a cséplés folyamán jött-ment, s ellenőrizte a cséplést. Megnézte, hogy tisztán folyik-e a búza? A kéznél lévő falapáttal a polyvalyukba nyúlt. A ráhullott polyvával félre ment. A polyva vastagát, tetejét megmarkolta és félredobta. A maradék polyvát lefújta a lapátról. Arra vigyázott, hogy a szemet le ne fújja. Erre már a gépész is odament a háta mögé. "Van-e gazduram? Van egy pár, no de az aranybu is csöppen!" Ha sok szem maradt a lapáton, akkor szólt a gépésznek, hogy csináljon valamit. Utána a szalmához ment. A szalma közül a kalászosokat kihuzgálta, Két-három kalászt kidörzsölt a tenyerében. A toklászt kifújta s megnézte, van-e alatta szem? Ekkor meg az etető ment oda, mert most meg az ő becsülete forgott kockán. A leeresztett gabona mérésénél is igencsak a mázsa körül tartózkodott. A zsákolásnál segédkezett egy keveset. A kocsival is ő ment be a tanya-