Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

431.

j./ A lajtos

A la.jtos /l»t.25/ a társaság tagjaként dolgozott, de rendszerint a csépeltető gazda állította,. Vagy a fia, vagy a cselédje volt. A vizhordó a gőzgépet vizzel látta el. Rengeteg viz kellett, különösen a rosszul javított gépnek. Ha a kút meggyőzte a gépet, akkor kétkerekű vizhordó kocsival hordták a vizet. A kocsinak a hátsó tengelyére két rudat erősítettek. A vizesdézsa, vagy a képosztás-kád fülén egy karót dugtak keresztül. A rudak közé akasztották. A vizhordó a kút mellé tolta. 10-12 vödör viz fért bele. Amikor tele lett, a vizhordó maga előtt tolta a kazán víztartálya mellé. Megnézte, hogy a tartály öntözőnyilásában látszik-e a viz? Ha nem látszott, akkor feltétlenül abba öntögette a Vizet. Amikor a tartály megtelt, akkor a többit a kazán mellett álló tartalékhordóba öntötte. A vizhordó igyekezett azt is telehordani. Ezután - különösen, ha a vizhordó edény kicsi volt - szaporán vissza kellett fordulnia. Igyekezett egy csapáson járni, de sokszor kilöttyent a viz. Különösen akkor, ha valami barázdafélébe került a kerék. A vizhordó estére kelvén csurom viz volt. Mondták is neki” "Csupa viz a tököd-pöcsöd!" Rendszerint fiatal suttyó legényke volt a vizhordó.

Ha a tanyában nem volt bővizű kút, akkor egy közeli bővizű kutból hordták a vizet. De nem onnan, haová a gép ment, hanem egy távolabbiból. A kocsiról a hátsó saroglyát levették. Három 150-200 literes petróleumos, vagy kenőcsös hordót tették rá. Két lovat fogtak be. A vizhordó a kocsi elején állt. Amikor üresen ment, kocorászott. A kút mellé állt. Az egyik lábával a kút kávájára, a másikkal a kocsi förhécére lépett. A majdnem telehuzott hordókra, vagy veazszőkosarat tett, vagy rongypokrócot, haradarabot teritett.