Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Társas cséplés Orosházán
4-75. szalmát, s a rudashordóknak utat csinált. így készült el az első toldás feneke. A második sort a kazal géphez közelebb eső végén kezdték. Először az egyik, azután a másik szélét rakták ki. Ott már a kazalrakő a kazal sarkait gyűrte. Villáját a szalmába szúrta, s egy gyakorlott mozdulattal a szalmát meggyürte. A gyürést a sarokra helyezte. Rálépett a kihúzta a villáját. A villával raeglapitotta, hogy tömöttebb legyen. Azután egy villányi szalmát tett rá, hogy a gyürés fel ne billenjen. A következő rudast erre a gyürésre tette. Azután a kazal másik szélét rakta ki. Ezt is a gép felől kezdte. A szélső sorok rakásánál a kazalrakó ügyelt arra, hogy egyenes vonalban haladjon, s ne legyen a kazal oldala gödrös. Ezért a rudashordókat állandóan "kommandérozta." A letett rudast a kazalrakó igazgatta, Vagy kijjebb tolta, vagy beljebb veregette. A második sor völgyelését is a gép felől kezdték. Az utolsó rudast a kazal gyűrt végén keresztbe tették. Részben azért, hogy a két gyürést fogja, részben azért, hogy a széle kijjebb álljon, mint a kazal vége. A jó kazalrakó a kazal derekáig kifele, s azután összefele haladt. Az igy rakott kazlat koshomlokosnak mondták. Az oldalát is igy rakta, s az ilyet pandalaj,jásnák hivták. így rakták a sorokat egymás után a kazal derekáig fokozatosan kifele s azután összefele haladva. Végül anynyira összehozták, hogy a legfelső sorra csak egy sor rudas fért. Az utolsó sort - a tetézést - ugyanúgy, mint a fenekét, a kazal kezdővégén kezdték. A kazalrakó az első rudast meggyürte. Majd a lerakott rudasokat villájával megigazította. Szalmát tett még rá, hogy hegyesebb legyen. Olyan hegyes legyen: "Ha a madár rászáll, kirággya a hasát!" - szokták mondani. A toldás vége, amelyhez a második toldás támaszkodott - rézsútos volt. Már a második sor
