Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

peltetővel,. az etetővel, esetleg a gépésszel a mázsára tette. A mérésnél a gépész és a zsákos voltak jelen. Leginkább a zsákos mért. A mázsálást a gépész noteszébe a mázsáié zsákos pedig a gazda kalendáriumába jegyezte. Ekkorára a gazda, vagy a fia kocsival a mázsához állt.

A zsákos, a gazda, vagy a rudasoktól egy pár a zsákokat kocsira rakta. A fiókos-kamra elé huzatták. A gabonát a fiókokba borogatták..A cséplés végeztével a zsákos s a gépész is összeszámolta a leeresztett gabonát, és össze egyeztették. Azután mindketten kiszámították a géprészt A zsákos minden esetben megkérdezte a gépésztől, hogy hány percenttel szorozzon /pedig nagyon jól tudta/. A zsákos munkája nem volt könnyű. Jó termés esetén gyorsan folyt a gabona.-Alig ért rá bekötni. Rápipálni is csak úgy tudott, ha az arra járó gazda felváltotta. Ilyenkor a gép farától egy kicsit félrement, és elszívott egy pipa dohányt.

g./ A rudasgyürők, a rudashordó és az asztagrakó

A rudasgyürők /I. t. 10. 11/ idősebb emberek voltak. Ingben, gatyában dolgoztak. Egy rossz kalapot csap tak a fejükre. Háromágú favillával /II. t. 3/ gyűrték a gépből kikerülő szalmát. Egymással szemben álltak. Váltakozva ütögették a szalmagyürő deszkára hullt szalmát, hogy az tömöttebb legyen. Amikor megfelelő mennyiségű szalma összegyűlt, a rudasgyürés helyére kitolták. A szalmacsomó hátulsó részébe szúrtak, s 1-2 lépésnyire elhúzták a deszkától. Ekkor ujrafogtak*? A földhöz köeelebb szúrtak, s a szalmacsomókat a gyürés-helyére tolták. Majd villájukat kihúzták, s visszamentek helyükre. Rendszerint 3-4 csomóból gyűrtek rudast. A második