Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

2.

1849-187O-ig terjedő időszak eseményeit öleli fel. Tehát éppen azt az időszakot, mely az átalakulás egyik döntő szakaszát jelenti.

E tanulmány során rövid visszapillantást teszünk a birtok kialakulására és annak XVIII. századi gazdálkodósára is, hogy összevetést tudjunk tenni a feudális és kapitalista gazdálkodás jellegzetességei között.

E kérdésnek ily formában való felvetése annál is indokoltabbnak látszik, mert közismert uradalomtörténeteink a XIX. sz. eseményeivel nem foglalkoznak, sőt a Károlyi birtokok alföldi részeinek történeti vizsgálatára még senki sem vállalkozott. Tény, hogy Éble Gábor megirta a Károlyi birtokok közül az ecsedi uradalom történetét /4/, de nem érintette az alföldi birtokokét, Károlyi László birtoklástörténete pedig /5/ annyira egyoldalúan csak a birtokszerzés eseményeit tartja szem előtt, hogy gazdasági vonatkozású elemzés alapjául nem szolgálhat. A mágócsi uradalom leirása az egyetlen, mely vizsgálódásunk szempontjából használható. /6/ Tehát egyik sem veti fel a robotgazdálkodásról a kapitalista gazdálkodásra való átmenet problémáit, mely kérdés éppen e tanulmány tárgya. Tisztán kell látni azt, hogy az alföldi birtokok az egész Károlyi birtokkomplexumban kü~ lÚn egységet alkottak, és ennek következtében együttes tárgyalásuk indokolt. Habár a tanulmány a döntő fordulópontok vizsgálatára fekteti a fősúlyt, mégis konkrét adatokkal kivánja megvilágítani az egyes felmerülő kérdéseket .

I./ Az alföldi birtokok kialakulása

A XIX. században a Károlyi család kezén lévő és szinte az egész ország területén szétszóródó birtokokat 21 uradalom keretében csoportosították. Ezek döntő súly-