Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

lyal a Tisza felső folyásánál, Nagykároly vidékén helyezkedtek el« A lile sz-ban egyre nagyobb a jelentőségük az alföldi birtokoknak« Ezek magukban foglalták a csongr.áivásárhelyi uradalmat, a Harruckern Josefa örökségeként a családra szállt Békés megyei birtokokat és az un. 1824-. évi osztályoskodás alkalmával ide került birtoktesteket.

A jelen alkalommal tehát ezen alföldi birtokok történetét és gazdálkodását vizsgáljuk meg. Ezek magját a Csongrád-Vásárhelyi uradalom alkotta, melyet még a XVIII, században szerzett meg a család Schlick Lipóttól, akinek a császár a Rákóczi-féle szabadságharc idején tanusitott császárhüségéért adományozta el ezt a birtokot, éppen úgy, mint a Harruckern családnak Békés megyét. /7/ Ez az adományozás része volt annak a Habsburg törekvésnek,hogy a régi császárellenes uralkodéosztály helyett uj, császártól birtokosréteget alakitson ki, és a régi földesúri réteg helyett saját hiveinek adományozza az elvett földeket. így jutott hozzá Schlick is ehhez a birtoktesthez, mely előzőleg Bercsényi Miklós tulajdona volt. /8/

Schlicket semmi sem kötötte ehhez a területhez, és igy könnyű szívvel megvált tőle, midőn a Károlyi család 30.000 rhénesforintot ajánlott a birtokért. A Károlyi család kielégítette anyagilag azokat is, akik bármi elmen jogot formáltak még a birtokra, és ennek következtében a Schlickkel kötött szerződés révén a család birtokba léphetett. /9/

A Csongrád-Vásárhelyi uradalom ebben az időben magában foglalta:

1«/ Csongrád, Vásárhely és Szegvár településeket, továbbá

2./ Ugh, Újfalu, Győ, Bőid, Illyés, Csány, Mamma,