Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

Ezután a másik végtoldást adogatták a gépbe. Amikor mindkét végtoldás fölfogyottt a középső toldást adogatták fel.. A két kévehányó ekkor a toldás távolabbi részéről dobálta a kévéket a kéveforgatóhoz. A kéveforgatónak nehe zebbé vált a dolga, mert a kévéket felfele kellett adnia. Ilyenkor sűrűbben váltogatták egymást, különösen, ha a szél a port arra hordta. Amikor a középső toldást is feladogatták, a maradékot villával összekaparták, s azt is feladták. Ezután az asztag helyét nagygereblyével felgereblyélték, s a kaparékot is felnyújtották a cséplőre, legvégén a cséplő alatti ponyvát kihúzták. A rajta lévő -zemet kasba öntötték. Két villa segítségével feladták a cséplőre, s az etető azt is a dobba buritotta. Ekkor az asztagosok belecsapták villájukat a földbe, egy nagyot köptek s mondták: "Na bassza meg az Isten, ennek is vége van!" Ezután félrementek és rágyújtottak, mert az osztagon nem volt szabad dohányozni.

d./ A kóvevágó

A kóvevágó /I. t. 6/ az asztagosokhoz számított. Az etetőláda asztag felőli végénél állt, oldalt az asztagnak A mellé dobott kéve kötelét balkezével megfogta, egy félfordulatot tett balfelé, s a kévét kalászával a dob nyílása felé fordította. Az etető jobbkarjával a kéve dereka alá nyúlt. A kévevágó - közvetlenül a keze mellett - egy határozott mozdulattal, fölülről lefele a kévevágókéssel /5/ /III. t. 1/ elvágta a kötelet. A kötelet elengedte és egy másik kévéért nyúlt. Az etető pedig a kivágott kévét a dobba etette. Az etető mondani szokta a kévevágónak"A lábaddal meg ne mozdujj!" Ha a kévevágó nem érte el a kévét, akkor sem volt szabad érte menni. Ilyenkor szólt