Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

nehéz munkának.

A szérűt nagyjából úgy készítették, mint, a nyomtatáshoz. A nyomtatás szérűjét azonban valamivel gondosabban csinálták. A tarlót legtöbbször kapával vágták ki. Locsolás után kocsival lejáratták. Majd ismét meglocsolták. Szikkadás után szalmával behintették és kocsival is mét lejáratták. Sokan még lóval is bevágatták.

3./ A szerszámok javitása

Cséplés előtt a gazda átnézte a lószerszámokat. A nyütt istrángokat kicserélte. A hámot tökmagolajjal megkente. A puha hám nem törte fel a nehéz gépet húzó ló szügyét. Előszedte a jobbik kisafát. A gyenge kisafa gyakran eltört, ha nagyot fogott a ló, vagy ha nekiugrott a húzásnak. Előkerültek a húzatóláncok is. A nyaklókat átnézte. Jó ostorról is gondoskodott. Ha ökrökkel húzattak, akkor a jármot vizsgálta meg. A hosszúlétrára deszkát kötött. Ezen a ,járdán hordták fel a szalmát a kazalra. A rövidebb létrából törek és polyvahordójárdát készitett. Megnézte a törekhordórácsot s a polyvahordóruhát, hogy rendben vannak-e? Számbavette a zsákokat is. Foltozásuk az asszony dolga volt. A zsákokat a kamrába tette, hogy a csépléskor kéznél legyenek. A ponyvát is a zsákok mellé tette. Az igáskocsit megkente hájjal. A hátulsó saroglyát levette, hogy a zsákolásban ne akadályoz zon. A padlást aratás után - sokszor esős időben - letakaritották, letapasztották és tehénganés-agyagos péppel bemeszelték. A kamrát is kitakarították és frissen meszelték .