Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Társas cséplés Orosházán
4-54. 4./ A lovak összefogása A társaság tagjai közül egy- egynek nem volt annyi lova, amennyi a húzatáshoz kellett. A szükséges igaerőt összefogással biztosították. A társaság tagjai megbeszélték, hogy kinek fogják be a lovát. Az erős, nyugodt indítású lovakat hátúi, rúdra fogták. Ezek húztak a legtöbbet, különösen indításkor. Ide a fogós lovakat fogták. /Az a ló fogós, amelyik minden küllőre indit./ A fiatalabb, vagy a nem biztos inditású, vagy a csökönyös lovakat középre fogták. Első párnak a nyugodtabb, szórahajló lovakat igyekeztek befogni. A lovak beosztását sokszor nagy vita előzte meg. A sorrenden a következő években sem változtattak. Az összefogott lovak jobban húztak. Ha a társaság száma megengedte, akkor a húzatást két csapat lóval felváltva végezték. A húzató lovak száma a gép nagyságától és a lovak erejétől függött. A 6-os gépet rendszerint 6 ló, vagy 4 ökör, a 8-ast 8 ló, vagy 6 ökör húzta. Leggyakrabban lóval húzattak. Ökrökkel inkább a nagygazdák húzattak. Az erősebb, engedelmesebb ökröket ✓ fogták hátul, mert velük megfoghatták az előttük befogott 4, vagy 6 ökröt is. Bivallyal ritkán húzattak. A húzatáshoz mindenki a jószágával együtt vitte a szerszámot is. 5. / Bevásárlás cséplésre A társas cséplésnél a társaság tagjai hazajártak étkezni. A csépeltetők ezért csak pálinkát vettek cséplésre. A depóba tették s butykosba vitték ki. A tanyán literes üvegekbe öntötték. Cséplésig meg-meghúzogatták. A tanya körül kerülve-fordulva csak az üvegből itták. Ha munkára mentek, akkor a pálinkát vagy laposüvegbe, vagy
