Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

i

1>

1.

HANZÓ LAJOS:

A DÉLALFÖLDI KÁROLYI URADALOM GAZDÁLKODÁSA A XIX . SZÁZAD DEREKÁN

Agrártörténetirásunk alig foglalkozott még a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének kérdéseivel. Különösen vonatkozik ez a Délalföld agrártörténetére, pedig a hatalmas uradalmak /Károlyi, Pallavicini/ szinte csábitják a kutatót arra, hogy az itt felvetődő problémák megoldására vállalkozzék. Az alföldi agrárfejlődés már azért is fontos, mert a XIX. sz. II. felének agrárszocialista mozgalmai éppen ezen uradalmak területén bontakoztak ki.

Habár az általános történelem már nem egy munkában megkísérelte tisztázni a mőzőgazdaság kapitalista fejlődését /V.ö. Mérei Gyula/1/, Sándor Pál, /2/ Szabad György /3/ munkáit/, mindezek mellett azonban a helytörténeti kutatásnak kell arra törekednie, hogy a helyi adatok részletes feldolgozásával egy viszonylagosan kicsiny területen mérje fel a fejlődés egy-egy fázisát.

A délalföldi agrártörténet számos problémája vár még kidolgozásra. Ezek között az egyik a feudalizmusról a kapitalizmusra való áttérés kérdése is. Ennek a problémának megvizsgálása lesz a következő soroknak a feladata, mégpedig az egyik legnagyobb alföldi birtokon, a Károlyi család uradalmában. A részletes tárgyalás az