Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

Másnap égy nagy rakás fát raktak, hogy majd azon mégígetik. Má oda is kötötték a fáhó, ippen csak még köl lőtt véna alatta gyúttani, mikor eccerre csak éborűt az ég, osztán kilenc fekete hollő szát oda. Mingyá megismer te a szegíny királlány, hogy azok az u testvírgyei; könyörgött nekik nagyon, hogy szabadiccsák meg, hiszen olyan ártotlan u, mint a ma született bárány. Bizony nem engettek ott vele semmit sé' csináni, hanem mikor a vadásznak az annya is mégmonta, hogy csakugyan ártotlan, hát akkor magukhoz vé'ttík, osztán eggyütt mentek e haza.

De előbb a vadásznok az annyát megígettík. Otthon osztán mégházasottak minnyájon; most is ínek, ha meg nem hátak.

Miért nincsenek szentek az evangélikus templomokban?

•# |

Eccér, de má ngén vöt ám az, hogy égy kálomista, vagy Luteránus pap vót-é, én bizon nem tudom, élig a hozzá, hogy illyenféle pap vöt; hát az a tejet a templomba vitte. Nem vöt a szégínnek pincéje, hát biz ü, fikkom atta teremtette, ászt gondúta, hogy legjobb léssz annak ott; úgyis élig hűvös a templom; ott legjobban mégalszik.

Jő van uram fia, de a harangozó meg észt észre$•

vette. Egy kicsit ránkóros vét a papra; hát bizony a tiszté'letés uram tejinek a fölit lészé'tte, osztán hazavitte. Olyan téfölös csuszát ettek akkor ebídre, hogy egisszen! A tisztéletés uram még nem tutta eltaláni, hogy mi baja lehetett annak a tejnek, hogy semmi föle nincsen. Node azér másoccor is odavitte. A harangozó még má leste, hogy mikor lesz egy kis föle.