Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

XVIII. századi birtokszerzését. Ez után a korszak után, az alföldi birtokok kiterjesztésének ideje következik.

Zálogösszegeket kölcsönöz a Károlyi család többek nek, igy pl. a szarvasi Bolza családnak is. Ez a kisszé nási pusztát helyezte zálogba. A Bolza család azonban nem tudta a zálogösszeget visszafizetni, és ennek folytán a 64,400 pforint zálogösszeget a birtok vételárába számították át. A Bolza családnak azonban további adósságai is voltak a Batthiányak és az egykori Harruckern örökösökkel szemben, valamint a Zichyeknek is nagyobb összeggel tartoztak. Mostmár a birtok teljes megváltása fejében a Károlyi család ezt is kifizette. A költekező életmód tönkretette tehát a Bolza családot, de ugyanakkor a Károlyi család birtokainak növelését eredményez te ez a zálogüzlet. /58/

Ennek az üzletnek során került a kisszénási puszta a Károlyiakhoz. Tekintettel arra, hogy ez az eset a zálogolás tipikus példája, szükségesnek látszik ennek részletes ismertetése is. A megegyezés szerint a Károlyi család zálogba vette a 3zénási pusztán lévő részjószágot. A terület 1600 holdat tett ki /1100 négyszögölével/. A zálogolás ideje 32 esztendő és ezért / tekintettel arra, hogy ezalatt a jelzett birtok használati joga a zálogbavevőé / 1-1 holdat 40 pforinttal, 1 forintot 3 ezüst húszassal számitva kell a zálogösszeget fizetni. Ennek fizetésére vonatkozólag a következő kikötések szerepeltek:

1./ hitelesen felmérik a birtokot, és ha ez alkalommal az tűnnék ki, hogy a jelzett terület kevesebb mint 1600 hold, akkor az előbb jelzett zálogösszegből a Bolza család visszafizet a Károlyiaknak, ellenkező esetben pedig Károlyi fizet többet.