Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
2 J Az egész zálogos Összeg 64,000 Ft-ot tesz ki. Ezt a zálogbavevő olyan módon fizeti ki, hogy beszámítják a fizetendő összegbe azt a pénzmennyiséget is. a~ mellyel Bolza tartozik Károlyinak, valamint azokat a summákat is, melyek a Harruckern család leszármazottainak jár, továbbá a Zichynek járó 10,000 Ft-ot is. Mágát az e~ gesz adósságot azonnal levonják a fizetendő zálogösszegből, viszont a fennmaradó részt megosztják. Egyik felét a jószág átadásakor, a másikat pedig az átadástól számitott féléven belül. Károlyi a birtokon található épületeket is megfizeti, sőt maga is építkezhet, ha szükségét látja. A zálogbaadó család pedig arra vonatkozólag vállal kötelezettséget, hogy az újonnan épült épületek áz'át a zálogidő lejártakor azonnal megtéríti. Ezeknek a feltételeknek kölcsönös elfogadása után a birtok átadása a zálogbavevő, két ügyész, 1 uradalmi inspector, 4 uradalmi tiszt és a szarvasi biró, jegyző, esküdt jelenlétében történt meg. /59/ A zálogbaadásnak ezt a módját azért kell tipikusnak tekintenünk, mert számtalan kisebb birtokos válaszi tóttá eddigi költekező életmódjának fenntartása érdekében az adósságoktól való megszabadulásnak ezt a módját. Azért is tipikusnak kell tekintenünk továbbá ezt a formát, mert a zálogbaadó már nem tudja többé visszaváltani az elzálogosított birtokot, hanem az átment a gazdaságilag erősebb zálogbavevő kezébe. A kisebb birtokosok tehát ilyen módon mennek tönkre. Az eladósodás következtében gazdaságát ez a kisbirtokos már nem tudja modernizálni, megfelelő és korszerű termelőeszközökkel ellátni. De velejárója ennek az alakulásnak az is, hogy a nagybirtok viszont területileg kiterjed. Újabb és újabb
