Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

353.- ..'lak idés lányom, hanem ideaapád ászt monta,hogyha te is gyerék lesző, mer hát azok minnyájon gyerekek vótak, akkor megölet minnyájunkát. Biz azok szégínyek ebujdostak, azúta hírüket se hallottuk.

Hát a királlány erővé el akart menni, hogy ü majd a testvérgyeit főkeresi. De az aptya, annya nem akarták ereszteni; de u ászt monta, hogy akkor szökik é, mikor nem is gondújják. Mit vót mit tenni, hát elereaztettík, hanem lelkire kötötték ám, hogy vigyázzon magáro.

Hát bizony emént a szép királlány. Amint mégy, méndegél, de má akkor nagyon messzire vót az aptya országaid, éccér égy rengeteg erdőbe egy kaotílyra talál. Bemegy, szillyelniz, hát nem tálát ott égy lelket se egy szakácson kívül. Az is ott főzött a tühelyné. Feltette magábo, hogy az ítét éloptya. Úgy is lett; addig setrenkédett ott, mig osztán csakugyan elopta, mikor a szakács nem vót odabenn. Hát hogy ehüt a szakács, mikor az itét 3ehun se talato. Nem vót má ideje másikat csináni, mer akkor má kíső vót. Hazagyüttek a testvirgyei, hát nem vóo vacsora. Pirongatták nagyon, hogy mér vót lusta. Hiábo monta, hogy élopták. Nem hittík, mer abba a tájikba nem lakott egy lélék se. Másik nap a másiktú, harmadik nap a harmadiktú lopta el az itét. Akkor osztán a két legfiatalabbik maratt otthun. Ezek osztán úgy tettek, hogy az eggyik mindig ben vót a konyhába. De észt nem tutta a királlány mer mikor az eggyik kiment a konyhábú, előgyüti, hogy majd evészi az itét, hát améllyik ottmaratt, előugrott égy sarokbú, osztán mégfokta. Hazagyüttek a testvirek, de bezzeg vót jó vacsora! A többiek nagyon csudákosztak; ezek osztán megmonták, hogy megfoktát asztat, aki mindig elopta az itét. A legöregebbik tanácsára osztón kikérdésztík a királlányt mindénfélekíppen; így os; -