Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

349.

Dehogy tudott vóna adni, akárhogy akarta vóna is. Bizony a szip lány észát onnan. Mingyá egy másikat is főhasitott próbául. Ezzel is ippen úgy járt. ^ajd megrepett

1 * * * fa szive a szip két lány után.

De hogy vigyázott ám a harmadik nádszálro! Észt má csak akkor hasította fő, mikor égy kút mellé irt. Ebbú még héccérte szebb lány ugrott ki, mint amazok vótak. A- hog.y kiugrott, mingyá ászt monta:- Szivem szived szíp szerelme, te az enyim, én a tied, aggy égy pohár vizet!

Bezzeg neki sé köllött több,mingyá ott termett a pohár vizzé. ^em is szát ám ez e. Örök szerelmet esküt tele egymásnak mingyá.

A királyfi osztán, hogy valami szip kocsin vigye haza, mér akkor má egisszen otthun vöt, bement a városba, hogy onnan majd hoz éggyet. Ott legétettek a király kanászoi, még a gulyássoi, azokra biszta addig Ilonkát /mer úgy hitták/, míg ü visszagyün.

E jó lenne eddig, de az eggyik kanásznok vét égy igén vín csúnya lányo is. Míg a királyfi odajárt, addig észt őtőztettik fő, Ilonkát még belevetéttík égy kútba.

Némsokáro gyütt a királyfi aptyávó, anyjávó, meg égy rimittő nagy kisiretté, hogy Ilonkát majd illendőkíppen hazaviszik. De hogy elát a széme-szája mindéggyiknek, mikor meglátták a csúnya kanászlányt. Dehát mit tehettek vóna mást egyebet, hazavittík biz ászt. Pár nap múlva osztán meg is esküdött vele a királyfi.

De nem tudott u nyugonni; tutta u nagyon jól, hogy mégcsáták. A többek koszt eccér azt kivánta, hogy abbúl a kútbu hozzanak neki vizet, amellyikbü u adott Ilonkának inni. Hát jóvan, kikuttik a kocsist, hogy hozzon. Ez a vödörré éggyütt egy szép kis kácsát húzott fő. Nizegette