Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

szes munka természete , a ledolgozás jobbágyi munkához hasonló jellege mind visszahúzó erőt jelentettek.

Bármilyen kötelezettségekkel járt is a parasztságra nézve ez a gazdálkodási forma, mégis kénytelen volt vállalkozni erre, mert másképpen nem tudott földhöz jutni. Az uradalom földje terpeszkedik mindenfelé. Szénáson pl. a községhatár 98.5%~a, Sámsonban 96 %, Újkígyóson pedig a megművelt föld 91 $~a volt uradalmi föld, /53/ Ennek következtében a parasztság földhöz csak mint ledolgozással terhelt bérlethez juthatott.

A XIX» az. második felében azonban teljessé válik a kapitalista gazdálkodás a Károlyi uradalomban. Ennek az átalakulásnak első szakasza az 1860-70-es évekre esik. A továbbiakban tehát ezt a kérdést vesszük vizsgálat alá.

III./ Uradalmi gazdálkodás a XIX. az. derekán.

A XIX. sz. II. felében az ország gazdasági fejlődése új helyzet elé állította a Károlyi birtok vezetőségét is. Arra kényszerült, hogy olyan módon oldja meg a gazdasági kérdéseket, hogy az az."úri módon való gazdálkodás" teljes felszámolásához vezessen el. Az ilyenértelmű gazdasági átalakulás összefügg az e0sz birtok 1862-ben végbement kormányzási átszervezésével is. Az árutermelés fokozása érdekében mind több észszerüsitést honosítanak meg. Ez végeredményben a gazdálkodás technikájának javításához, a terméseredmények növekedéséhez, a parasztság fokozódó kizsákmányolásához és a kapitalista gazdálkodás térhódításához vezet.

Akkor, midőn ennek a XIX. sz. II. felében kibontakozó gazdálkodásnak elemzését akarjuk elvégezni, nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy a Károlyi uradalom