Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

326.

ép-szép változatokban egy kis kötetre való orosházi népmesét. A Délalföldi Népmesék kötete még nem jelent meg, és különben is abba meséinek csak egy részét vehettem föl. Ám már akkor megfogamzott bennem a gondolat: Veres Imre meséi megérdemelnék, hogy valamennyi összegyűjtve lásson napvilágot.

Megérdemli az orosházi népmesekincs, amelyet először és máig leggazdagabban ez a szétszórtan megjelent tucatnyi mese képvisel az egyetemes magyar néphagyományban, de megérdemli Veres Imre, a fiatalon, tragikusan elhunyt orosházi néphagyománygyűjtő emlékezete is. Orosháza helyi kulturális hagyományait gazdagítja, ha a város számba veszi szülöttének, Veres Imrének életművét és a feledésből napfényre hozza egy lelkes, hű fiának az orosházi néphagyomány megmentése, és a magyar nyelvtörténet kutatása terén végzett munkáját.

E sorok Íróját mi sem fűzi Orosházához; csak anynyi, hogy becsüli minden magyar vidék helyi hagyományait, és szivügyének tartja e helyi tradiciók ápolását, tudatosítását, népköltészeti, irodalmi, történelmi, szellemi hagyományaik fölelevenitését és ébrentartását, elfelejtett nagyjaik "ébresztését.” Orosházi kutatók föladata lesz Veres Imre életútjának részletesebb földerítése: emlékének idézését mi itt most csak az eddig rendelkezésünkre álló forrásokból vett adatok egybefüzésével kivárjuk elvégezni.

Orosházán született 1853. október 25-én, Szarvason és Budapesten végezte tanulmányait. /I/ A pesti egyetem bölcsészhallgatója volt, amikor 1874 augusztusában megjelent első kis közlése, egy békésszentandrási néprománc a Magyar Nyelvőr hasábjain. /2/ Ettől kezdve egyremásra jelennek meg közleményei az orosházi néphagyomány