Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Orosházi népmesék

327.

köréből a Nyelvőrben, amely akkoriban nem csupán a nyelvi hagyományoknak, de a népköltészetnek is kincsestára volt. Tájszókat, babonákat, ráolvasásokat, mondókákat, köszöntőket, gyermekjátékokat, népdalokat, de legnagyobb számban népmeséket gyűjtött a fiatal tanárjelölt, s hovatovább a Nyelvőr legszorgalmasabb dolgozótársa lett. Valószinüleg igy figyelt föl rá a folyóirat két tudós szerkesztője, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond, s ők kapcsolták be az Ígéretes tudós-tehetséget a Magyar Nyelvtörténeti Szótár 1873 őszén megindult munkálataiba. A Nyelvtörténeti Szótár első kötetének bevezető része fölsorolja azokat a forrásokat, amelyekből a szótár anyagát meritette, s közli, hogy az egyes müveket ki dolgozta föl a szótár számára. /3/ Veres Imre nevét 88 Ízben olvassuk itt, s ez azt jelzi, hogy a Magyar Nyelvtörténeti Szótárnak ő volt egyik legszorgalmasabb munkatársa. Az utókor háláját tehát nemcsak orosházi néphagyománygyüjtésével, de a magyar nyelvtörténet megismerése szempontjából oly nagyjelentőségű, mindmáig pótolhatatlan értékű forráskiadvány, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár létrehozásában, betöltött jelentős szerepe révén is kiérdemelte!

A Nyelvtörténeti Szótár számára végzett munkájának melléktermékeként 1876-tól kezdve egymásután jelennek meg a Nyelvőrben a régi magyar irodalom alkotásait földolgozó közleményei: a továbbra is gyűjtögetett néphagyományok mellett mostmár a történeti nyelvre vonatkozó adatait is közrebocsátja: főként szólásokat, közmondásokat, példabeszédeket cédulázott ki 16-18. századi magyar nyomtatványokból, gazdagítva ezzel nyelvtörténetünk forrásait .