Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
310, szerepét töl tik-e be a Tiszántúlon , mint ahogy ez a "tatársánci" Adonis--lelet alapján következtethető volt. Elhatároztam, hogy az előbbi következtetés "próbájának" megtétele és az előfordulás kikutatásának elősegitése céljából a csorvási tan'yavilágban egyenesen a "tályoggyökér" vagy "táragy" iránt kérdezősködöm, . " í .. , ,, A csorvási tanyavilágot 1936. április 11-14-e kö¥ ~'t‘ zötti időszakban testvéröcséromel, dr. Kiss Bélával kerékpáron jártuk be. Először a vasúti töltés két oldalán haladtunk végig az Orosházi tanyák vasútállomás és Csorvás vasútállomás között. Én inkább az északi, ő a déli oldalán. Az első virágzó példányt azon a helyen találtuk, ahol az ún. Varga-dűlő a vasúti töltést keresztezi. Innen kb. 1 km-es szakaszon keresztül igen gyakori volt a keresett növény. Ezután mindinkább ritkult, s a 61-es vasúti őrházon túl Csorvás felé már nem akadtunk nyomára. Az Adonis volgensis sűrűbb állományaiban igen gyakoriak voltak a 20 cm mély ásónyomok, amelyeknek kora, alakja és nagysága különböző volt, ami arra mutatott, hogy e területen előttünk már többen is végig mentek "tályoggyökér" nyerése céljából. Az ásás-nyomok csaknem kizárólagosan a töltés aljában voltak láthatók. Nagyon feltűnőnek mondható az a jelenség, hogy az Adonis-állományok szinte kizárólagosan csak a töltés északi oldalán jelentkeztek. A déli oldal peremén csak nagyon ritkán akadt egy-egy viszonylag gyengén fejlett tő. A következő napokban a Csorvás-környéki dűlőket jártuk be. Helybeliekkel itt már gyakran találkoztunk. A fiatalok többnyire nem ismerték a "tályog-gyökeret", az idősebbek pedig eleinte inkább kitérő válaszokat adtak a "tályog-gyökér" használatát és előfordulását illetően. Amikor azonban tájékoztattuk őket, hogy Orosházától
