Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
309. sáról nem tudtak, bár az ásónyomok szórványosságából arra is gondolni lehetett volna, hogy ez a lelőhely a nagynak mondható "keresletet" aligha képes kielégiteni. Az Adonis vernalis L. felismerésével a kérdés felett napirendre tértünk, s annak a lehetőségét is felvetettük, hogy a megtalált "tatársánci" Adonis talán nem is a valódi ''tályog-gyökér'* szolgáltatója. A "tatársánci" növény-lelet jelentősége azonban hirtelen megnőtt előttem az 1936-ik év elején. Botanikus professzorom, dr. Győrffy István egyetemi tanár, a szegedi Tudományegyetem Általános Növénytani Intézetének igazgatója ugyanis felhivta a figyelmemet dr..Jávorka Sándor professzornak, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytára akkori igazgatójának egy cikkére /3/, amely új hazai növényelőfordulásokat ismertet. Ebben szerepel először a volgamenti hérics /Adonis volgensis Stev./ hazai előfordulásának ismertetése. Jávorka közli, hogy a magyarországi flóra eme új tagját Herkner Zoltán MÁV vasúti főmérnök észlelte először a vonaton utazva Orosháza és Csorvás között 1935 márciusában, s onnan néki is küldött félig kinyilt példányokat. Már Herkner emlitette, hogy a volgamenti hérics a vasút melletti tanyák között 1-2 km-es körzetben bőven található. Győrffy professzor 1936. februárjában avval bizott meg, hogy az Adonis volgensis Stev. lelőhelyeit virágzás idején keressem fel, hiszen Csorvás határát is elég jól ismerem. A kérést nagy örömmel teljesítettem, hiszen a hazai területen előforduló eme új Adonis-féleség nyilván magyarázatát adja annak, hogy miért éppen Orosháza a központja a "tályog-gyökér" árusításának. Ösztönzött erre a kutatásra annak ellenőrzése is, hogy e sárgavirágú évelő Adonis-ok valóban a "tályog-gyökér"
