Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában

308.

használatát is ismertetem.

Orosháza környékén két közelrokon növény gyökerét használja a nép “tályog-gyökérként." Az egyik a tavaszi hérics /Adonis vernalis L./, a másik a volgamenti hérics /Adonis volgensis Stev./. Az előbbi eléggé elterjedt növény, az utóbbi azonban mint növénytani ritkaság, illetve mint florisztikai nevezetesség emlithető. Mindkettő a boglárkafélék /Ranunculaceae/ családjába tartozik.

Az Adonis vernalis L. gyökerének “tályog-gyökérként" való használatát édesapámmal együtt derítettük fel. Az Orosháza-környéki flóra tanulmányozása során azért érdekelt különösen ez a probléma, mert a gyökeret szolgáltató növény mibenlétéről nem tudott senki sem felvilágosítást nyújtani. Abból a körülményből kiindulva, hogy "tályog-gyökérért" még a szomszédos megyékből is az orosházi állatvásárokra szoktak járni, arra következtettünk, hogy e növény termőhelyének Orosháza környékén kell lennie. Édesapám különösen sokat érdeklődött e növény után. Végre 1933. koratavaszán egyik ismerőse említette neki, hogy majd értesit bennünket, "... ha majd virágzik a tárágy." Az értesítést meg is kaptuk, s április második felében kimentünk a termőhelyre, amely az Orosházától délre levő, de már inkább Pusztaföldvár közelébe eső ún. "Tatársánc" tanyái között feküdt. A szántóföldek között egy kisebb legelő töretlen gyepjén már messziről feltűntek az éppen java-virágzásban levő, titokzatosnak vélt növények. Ott többektől is hallottuk, hogy "táragy"-nak magát a növényt nevezik, amely a lóból és a marhából a ""... tályogot kihúzza." Az itt-otülátható ásónyomok bizonyították, hogy a növény gyökerét már azon a tavaszon is gyűjtötték, talán 1-2 héttel korábban. Az ottaniak a "tárggy"-nak másfelé való előforduld-