Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A "tályog-gyökér" előfordulása Orosháza határában
307 Kiss István: A "TÁLYOG-GYÖKÉR" ELŐFORDULÁSA OROSHÁZA HATÁRÁBAN A "tályog-gyökér" régóta használt állatgyógyászati szer, amelyet lovak, szarvasmarhák szügyébe, illetve sertések fülébe "húztak", hogy a beteg állatokat meggyógyítsák. Tapasztalataim szerint Orosháza környékén, éspedig Pusztaföldvár, Csorvás és Csanádapáca határában még a harmincas években is széltében alkalmazták. Az állatvásá« rokon Orosházán a "tályog-gyökeres ember" legalább olyan közismert volt, mint a tűzkövet árusitó. A fekete szinü, többnyire egyenes, drótszerü "tályog-gyökeret" árusítóik 7-8 cm-es darabokra vagdalták, s kb. tiz-tizenkettesével kis kötegekbe csomózták. A legsajátságosabb az volt,hogy bár e gyökeret nagyon elterjedten használták, magának a fövénynek a mibenlétéről és előfordulási helyéről csak nagyon kevesen, illetve csak a "beavatottak" tudtak. Pedig Orosháza környékén két helyen kétféle "tályog-gyökér" is termett... Mivel e népi állatgyógyászati szer botanikai mibenléte és földrajzi előfordulása feltárásában magam is résztvettem, s mivel erről eddig még nem volt módomban számot adni, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy erről éppen ezen a helyen szóljak. Evvel kapcsolatban röviden a "tályog-gyökér" kérdésének történetét és a gyökér
