Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén
294. fo /44/ Medrének lejtése kisebb mint a Marosé. Eredeti és torkolati szakaszát természetes állapotában ma már nem ta^ láljuk mego A legutóbbi időkig a Marosból Arad-Mikelaka között kiágazó Kis Marossal Tolt természetes összeköttetésben, abból ágazott ki. A Kis Marosból való kiágazás - melyet régi térképek is ábrázolnak - viszonylag fiatal képződmény. E kiágazáson át folydogáló viz a Száraz-ér régebbi, kanyargós medrét készen találta. A Száraz-ér eredetét, kialakulását vizsgálva megállapítható, hogy medrét elsősorban azok a régi délkelet felől - északnyugat, nyugat felé tartó vízfolyások alakították ki, amelyek a Hatházi-éren, a Cigányka-éren, a Kunágotánál nyugat felé tartó Kovácsházi-éren át nyertek lefutást. E régi szárazmedrek egykori élővíz folyásának nagyságát rekonstruálni ma már alig lehetséges. Mederalakulásuk szempontjából jellemző, hogy a Hatházi-ér, Cigányka-ér, Kovácsházi-ér és a Cservölgy régi keleti med.i ' • • ' ■' I ' ' i rei is majdnem egyenesek, enyhe ivelésüek, nem kanyarognak. E régi medrek egykori élőviz folyásai a Csanádi Tábla pereméig húzódtak, itt találkoztak és együttes munkájuk alakította ki azt a régi medret, amelyben a későbbi Maros elágazása a Márton György szerinti "fattyúág" folyt. /45/ A régi vízfolyások és ellaposodó szárazmedrek szempontjából Tótkomlós környéke mozgalmas terület volt. Ide tartott a Kunágota-Magyarbánhegyes-Szöllős pusztán át dél felé Ívelő nagytatársánci hajlatok, laposok, a Hatházi-ér, Cigányka-ér, Kovácsházi-ér vizfolyasai, a Kunágota-Reformátuskovácsháza közti hajlatok-, és a marosi fattyúágnak, a Száraz-érnek a vizei is. Innen nyert lefutást dél felé a Cservölgy és feltehetően a Nagylaki Csid-ér vízfolyásai, innen ágaztak szét délnyugatnak a I
