Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

293.

A Száraz-ér

A Maros elágazásai közül északnyugati irányban szin te napjainkig vezette el a Marós vizét. Szirbik Miklós

V.—*' 1 * . 1

1836-ban azt irta róla, hogy; "... egy kis folyó-vizzel vetekedő, ... mely Földeák alatt a réten elenyészik.Száraznak neveztetik, mert nem mindenkor van viz benne. Régen ugyan minden áradáson tele jött, temérdek halat hozván a viz árja magával, még malom is volt rajta: nevezett éren a Makai határban; az Igási csárda mellett még most is látszik a malom helye sőt az ott faragott kő is meg van még és szolgál egy Bujáki malomban. Minekutána pedig Aradnál a torkát betsinálták csak hóból és esőből kapja vizét, s ritkán áradásból..." /42/

1855-ben ifj. Palugyay Imre többek között igy jellemezte: "... vizszivárgós és állásos medre máig is Száraz ér néven neveztetik. Átgázolása némely időben több helyen veszedelmes. így történt az 1816. évi tudvalevő nagy fergetegben; midőn 30 lovaskatona Orosházáról Sámsonba szándékozván menni a rendes útról eltévedve a Száraz érbe mindenik lovastól együtt bole fulladt..."

/43/

A Száraz-ér medre Arad közelében Szederhátnál északnyugati irányban elhagyja a Maros holocén árterét, belép a holocénnel Szederhátnál egy szinten levő pleisztocén-kori képződményekbe, ahol nagy kanyarulatokban Tornyán, Battonyán és Tótkomlóson át ugyanazon hosszúsági vonalban már magasabb térszinten jár, mint a Maros medre. Tótkomlósnál a felszin tsz. feletti magassága 93- 94 m, ugyanakkor Makónál a Maros ártere csak 81-82 m tsz.

4