Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén
289 ritotta. Száraz időben a magasabb részeken kaszáltak, legnagyobb részét legelőnek használták. E területről a csapadékvizekből származó belvizek, vadvizek, a Szárazérbe nyertek levezetést. A Hód-tó vizgyüjtő területéhez tartozott még a régi kisebb vizfolyásokat ma már csak foszlányokban mutató Katra-ér, Fekete-ér, északkelet-délnyugati irányú laposok. Medrük ma már jórészt feltöltődött. A Hód-tótól délkeletre az időjárástól függően változó nagyságú vizes rétek terültek el. Ezek jelentős része száraz, aszályos időben kiszáradt. Nagyobb tiszai és marosi árvizek alkalmával viszont vizzel boritottságuk kiterjedt és egymással összefüggtek. Ilyenkor összeköttetésben voltak a Hód-tóval is. Vizes rétek voltak a Szikáncsi-sik, Batidai-sik, Tiszasik, Keskeny-sik, Büdös-tó, Biberes-sik, Kárászos-rét, Lelei-tó, Lelei-sik, - gyakran vizjárta terület volt még a Nagy Kerülő és Küllő köze is. A Tere-ér A Jobb szána hát-i Tisza-kanyarulat déli részén ágazott ki a kanyargós Tere-ér, mely a Barczi-réten át ! délkeleti, déli, majd keleti irányban folyva Pap erdejénél ömlött a Hód-tóba. A Tere-ér összefüggésben volt a Sártó északi részével is. A Szegedi út Terén átvezető hidjánál volt a régi Hámszáritó csárda. A Tere és Sártó közti háromszög alakú félszigeten volt a Szakálszáritó. A Tere-ér medre ma egy szakaszon a védgáttal és a régi Szegedi országúttal párhuzamosan halad. A meder régi szélességét a parti fűzfák mutatják. Medrében Tisza-viz foly-
