Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén
285. "A Tisza és Maros folyók kiáradása alkalmával a • • \ ■ szállítások Szeged és Vásárhely közt kisebb s nagyobb hajókon a Tiszán, Vásárhelyi nagyréten és Hód taván által sokkal könnyebben, kevesebb költséggel s élénkebben eszközöltetnek, annyira, hogy a város alatt számos kisebb hajókon kivül három, sőt négy tiszai nagyobb fedeles hajót is meg lehet látni, mellyek részint helyben, részszerint a szomszéd helységekben és pusztákon összevásárolt gabonával, némelyek hatezer mérő tiszta búzával is terheltetnek..." A Hód-tó hossza a Tere-fok torkolatától a Kenyérváróhalomig 16 km, délnyugati elkeskenyedő nyúlványával kb. 20 km lehetett. Mivel medrében a szabályozások előtt az állandó vizfolyás már régen megszűnt, igy a Tisza árvizei iszapjukkal mindinkább feltöltötték. Az 1830-as években a vizzel való boritottság alapján a Pap-ere torkolatánál szélessége kb. 1100 m, a városháza irányában a mai szegedi útnál kb. 900 m, a régi kikötőnél a Bocskay u. torkolatánál 1200 m, a Sarkaly-ér beömlésénél 900 m, Szentkirályteleknél 1100 m lehetett. /Adatok: Bodnár Béla HMV. és környékének régi vizrajza c. munkájából./ /Pöld és Ember 1928. 171. old./ Bodnár Béla igy jellemezte: "A Hód tó nézetem szerint, a jelenlegi magassági viszonyokat és terepalakulatokat vizsgálva, továbbá régi térképeket figyelembe véve, a Kakasszék-Kútvölgy-Kistó, hajdan egységes, összefüggő nagy ősfolyó deltájának két főága. Ez azután több kisebb, egymással összefüggő ágra oszolva a Tiszába ömlött. Az oldalerek útján még összefüggött északon a Kenyere és Korogy ér révén a Körössel, délen pedig a Cirják, Kövesd Hajó és Száraz ér útján a Marossal. Midőn a Kútvölgy ér vize lassanként apadni kezdett, a viz folyása Í3 megcsendesedett ezen a részen. A gyakori Tisza és Maros áradások alkalmával a tó medre mind jobban feliszapolódott s önálló jellegét elvesztette. A partján levő magas homokhordások azt bizonyítják, hogy valamikor
