Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

281.

Ívben meghajolva délnyugat felé fordult a a Vaskapu halom mellett az Eötvös "dűlőt keresztül vágta, s itt ismét két ágra oszlott: felső megmaradt eredeti irányban délnyugati irányban haladva az Árpád halom felé. Innen mint Mágocs ér húzódott s folytatódott a Kórógy érbe. Másik ág csaknem egyenesen dél felé folyt s felvette az orosházi és szentetornyai erek vizeit a Lebuki laposon át ért határunkba, ahonnan Kakasszék ér néven folyt délnyugati irányban."

Ezen megállapítások közül több kiegészítésre, illetve módosításra szorul. "A széles és mély ősfolyó" nem a világosi hegyekben eredt. Fel sem tételezhető, hogy a világosi hegyekből /Hegyes-Drócsa/ valaha is ilyen bővizű ősfolyó eredhetett volna. Ez az ősfolyó a Lippa-Radnai szurdokon át az Alföldre érkező Maros volt. A hordalékkúp lejtésviszonyait, a talajvíz áramlási irányait, /36/ a helyenként több méter magasan kiemelkedő dünevonulatok elhelyezkedését is tekintve az Elek és Kétegyháza közötti vízfolyások nem folyhattak Gerendás Csorvás irányába /!/, mert azok Békéscsaba és Gyula felé találtak természetes lefutást a Körösök felé. Egyébként a Szabó megállapításaiból átvett gondolatok kifejtésébe tévedés került, ugyanis Szabó azt irta: "Elek és Kétegyháza mellett" és nem Elek és Kétegyháza között folyt az ősfolyó.

A Kútvölgy mentén a ma már ellaposodó halmok sorozata és az itt talált különböző leletek arról tanúskodnak, hogy e környék már régóta lakott volt.

A Szegedi Hírlap 1957 május 24-i számában "Amikor gabona szállító hajók kötöttek ki a város alatt" cimmel ismerteti Hódi László főmérnök Hódmezővásárhely-régi vízrajzáról tartott előadását. A Kakasszéki-érrel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: "A keleten levő pusz-