Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

egykori legnagyobb állóvize, a Rekettyés-tó is. Derekegyházától délre terült el a régen nagykiter­­jedésü Kék-tó, melynek legmélyebb, ki nem száradó ré­szét Ludas-tónak nevezték. Az összegyűlemlő olvadék és esővizek következtében a gyakran vizállásos terület ke­let felé a Rárósi legelőn át alig észrevehetően enyhén emelkedik. Nyugat felé a Téglás puszta terül el, és a Téglás-ér határolja e területet. A Kék-tó, Ludas-tó környékének vizei északnyugat felől a Nagy Ludas-éren át - mely Mindszentnél simul a Tisza árterületébe - és a Kis Ludas-éren át - mely Se­­bek-halomnál ágazik ki a Nagy Ludas-érből és északnyu­gat felé haladva a Pap-lialom közelében tűnik el a Kur­­czában - a Tiszával és a Kurczával voltak összeköttetés­ben. A Téglás-érben, Nagy és Kis Ludas-érben alakjukat, méreteiket, beágyazottságukat tekintve ősi Tísza-morot­­vát sejthetünk. A Kenyere-ér A Kék-tó környékének vizei dél felől a Kenyere­­ér*en:.át a Tiszával voltak összeköttetésben. Bodnár Béla szerint /32/ "... a Kenyere ér a Kék tó közbeiktatásával a Kórógyot kötötte össze a Tiszával." A derekegyházi Nyálas-ér révén a Kóróggyal való összeköttetés bár fenn­állott és lehetséges is volt, azonban ez kevés támpontot nyújt arra vonatkozóan, hogy az egyébként is sekély vizű, régóta vízhiányban szenvedő Kóróggyal való kapcsolat ré­vén hogyan alakulhatott ki, hogyan jöhetett létre a Kenyere-ér jól kiképzett, széles, helyenként mély, egy­kor bő vízfolyásra következtethető medre. A Kék-tó,

Next

/
Thumbnails
Contents