Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén
egykori legnagyobb állóvize, a Rekettyés-tó is. Derekegyházától délre terült el a régen nagykiterjedésü Kék-tó, melynek legmélyebb, ki nem száradó részét Ludas-tónak nevezték. Az összegyűlemlő olvadék és esővizek következtében a gyakran vizállásos terület kelet felé a Rárósi legelőn át alig észrevehetően enyhén emelkedik. Nyugat felé a Téglás puszta terül el, és a Téglás-ér határolja e területet. A Kék-tó, Ludas-tó környékének vizei északnyugat felől a Nagy Ludas-éren át - mely Mindszentnél simul a Tisza árterületébe - és a Kis Ludas-éren át - mely Sebek-halomnál ágazik ki a Nagy Ludas-érből és északnyugat felé haladva a Pap-lialom közelében tűnik el a Kurczában - a Tiszával és a Kurczával voltak összeköttetésben. A Téglás-érben, Nagy és Kis Ludas-érben alakjukat, méreteiket, beágyazottságukat tekintve ősi Tísza-morotvát sejthetünk. A Kenyere-ér A Kék-tó környékének vizei dél felől a Kenyereér*en:.át a Tiszával voltak összeköttetésben. Bodnár Béla szerint /32/ "... a Kenyere ér a Kék tó közbeiktatásával a Kórógyot kötötte össze a Tiszával." A derekegyházi Nyálas-ér révén a Kóróggyal való összeköttetés bár fennállott és lehetséges is volt, azonban ez kevés támpontot nyújt arra vonatkozóan, hogy az egyébként is sekély vizű, régóta vízhiányban szenvedő Kóróggyal való kapcsolat révén hogyan alakulhatott ki, hogyan jöhetett létre a Kenyere-ér jól kiképzett, széles, helyenként mély, egykor bő vízfolyásra következtethető medre. A Kék-tó,
