Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

kúpjának északnyugati nyúlványa. A kelet felől érkező vízfolyások megszűnése a Veker és Kórógy elöregedését eredményezte. A legutolsó időkben a Körösök árvizei alkalmával a szétfutó vizek leginkább a Vekerben találtak természetes levezetést. A Kórógy már kevesebb vizet kapott. Medrükben az erőtlenül, lassan mozgó vizek a kelet felől jövő élővizfolyások megszűnése óta szinte erőtlen helyváltozásra kényszerülnek. Pedig helyenként az övzátonyok, dünevonulatok, az egykori erőteljes folyók munkatevékenységének eredményeit jelzik.

Az 1730 körüli időből származó Mikoviny Pest megye térképe /29/ a Kórógy medrét is feltünteti és azt "Koroty vize” néven jelöli. A Jászság és a Kis Kunság területét ábrázoló térképén /30/ "Meatus Koroty" néven Írja meg. E térképek a Kórógy mederszélességét a Körössel és a Kurczával egyenlő nagyságúnak ábrázolják. Szt. Andrástól /Békésszentandrás/ északnyugatra a falu közelében ágazik ki a Körösből és kisebb kanyargásokkal Pr. Sz. Tornyatx Pr. Donnát, Pr. Hegye, Pr. Zejge mellett Pr. Újvárosig déli, onnan délnyugati és nyugati irányba halad és Szegvár alatt torkollik a Kurczába. A térképek a mederben vízi növényzetet ábrázolnak. Eszerint úgy tűnik, mintha a Kórógy a Körösök egy régi dél felé kiágazó oldalága lett volna. Meg kell jegyezni azt, hogy ez az egyébként igen sok értékes,, korabeli használható adatokat tartalmazó térkép a Kórógy eredetének ábrázolásában nem pontos. /31/

A Kórógy vizgyüjtő területébe tartozott a Szentestől keletre elterülő Lápis-tó, Lajos-tó, Fertő-tó, /mely För-tó néven is szerepel/ és a Szentesi legelő igen gyak ran vizzel boritott, vagy futtatott területei. Ide sorol ható még a Vekerzugtól keletre a Külső ecseri puszta

278.