Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

231.

erősen kezd besürüsödni, a kolloidális szemcsék nagyobb pelyhecskékbe koaguáiódnak, s az alzatra ülepednek. A tavak kiszáradásával a tófenéken a sziksó is kivirágzik.

Ezt a jelenséget elég jól meg lehet figyelni a Kardoskútpusztaközponti Fehértónál. A magasabbrendü növényzet, elsősorban a bajuszpázsit /Crypsis aculeata L/Ait./ csak a tófenék kiszáradásával jelenik meg. /I. tábla fényképe/. Az ún. fekete tavaknál mindez nem következik be, mivel ezeknél Treitz szerint a gázelőtörés hiányzik. Smaroglay /20/ szerint a tavak fehér vagy fekete jellege a fejlődési stádiumtól függ. A fehér tavak fiatalabbak /ezeket tekinti valódi szikes tavaknak/, a feketék a fejlődés előrehaladottabb állapotában vannak. Ez utóbbiak vizének sötét szine a humuszkolloidoktól ered. E humuszkol2|oidók a szerves anyagokból a sziksó hatására képződnek. A fekete tavak alzatán sok a sötét, szervesanyagokban gazdag iszap. Fekete tó pl. a Kakasszék természetes állapotban levő része, a Harangos-ér, a sóstavak nagyobbik része, általában az Orosháza környékén levő szikes tavak többsége. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a két tó-typus között gyakoriak az átmenetek is. A pusztaközponti Fehértó és a szőkehalmi sós tavak egy-egy szakasza fehérjellegü, más részük "fekete” sajátságokat mutat. A Fehértó esetében azt is meg kell jegyeznünk, hogy a fehéres iszapos zavarosságot csak a sekély részeken lehet észlelni, a tó mélyebbvizü részei 15-18, ill. 20-25 cm. mélységig is átlátszók lehetnek. A fekete jellegű tavaknál a vizek szine sem teljesen barna, hanem legnagyobbrészt okkersárga vagy világos barnás.

A szikes vizeket kémiai szempontból legfőképpen az jellemzi, hogy bennük a Na-kation és a HCO^-anion döntő